Képaláírás: Agyagtábla-töredék a Telepinusz-mítosz részletével. CTH 324.I.B. Vorderasiatisches Museum, N 07762. A 469/e és 242f töredékek egyesítése.

Ismertető szöveg: A Telipinusz eltűnése című epikus irodalmi mű a hettiták egyik jelentős mítosza. Népszerűségét sok ismert töredéke is mutatja, a hettita szövegek katalógusa a 324-es szám alatt 27 töredéket tartalmaz, amelyek 19 táblához tartoztak. Keletkezése az i. e. 15. század végére tehető, vagyis a Hettita Birodalom legzavarosabb, legbizonytalanabb időszakára, a középhettita kor végére, vagy a hettita újkor elejére. A téma egy mezopotámiából ismert toposz, mivel Telipinusz, a hatti Viharisten (Tarhuntasz vagy Teszub) fia az eltűnő és visszatérő istenek közé tartozik. Ez később a meghaló és feltámadó istenek mítoszaiban élt tovább, a hettita mitológiában rajta kívül még például Inara, a Viharistenek, vagy a Napistenek (lásd még: Yozgat-tábla) hasonlóak.[1] Telipinusz növényi jellegű termékenységisten, az időjárás és a nap gyermekeként a növényzet, köztük a termesztett haszonnövények védnöke is. Az évszakos változások a növényvilág ciklikus pusztulását és megújulását jelentik, ezért ezzel hozható kapcsolatba a cselekmény. (Forrás: Wikipédia)