Ismertető szöveg: Jósvafő község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi kistérségben. Miskolctól közúton kb. 65 kilométerrel északra, az Északi-középhegységben, azon belül az Aggteleki-karszt közepén, az Aggteleki Nemzeti Park területén fekszik. A települést 1272-ben említik először, Ilsuafey néven. Azt jelzi, hogy a település a Jósva patak forrásánál, fejénél épült. A víznév szláv eredetű, a kifejezés "égerfákkal szegélyezett vízfolyást" jelent. Zsigmond király idején már kőtemplom és hámor is állt a településen. A trianoni békeszerződés előtt Abaúj-Torna vármegye része volt.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 11/1999. (VIII. 18.) számú rendeletével műemléki jelentőségű területté nyilvánította Jósvafő népi építészeti emlékeket (elsősorban lakóházakat és faszerkezetű gazdasági épületeket) őrző részeit, hogy védje a község tájba illeszkedő építészeti kultúráját, a település ősi szerkezetét, a szerkezet és az abba szorosan illeszkedő építmények összhangját. E szerkezetet négy patak:
- Jósva,
- Tohonya,
- Kecső,
- Kajta
határozza meg; ezek a faluban folynak össze. A szalagtelkes falu házsorai, utcái a kanyargós medrek mellett alakultak ki. A védett értékek között jelentősek a 19. században emelt, tornácos lakóházak, az éghajlathoz igazodó méretű és szerkezetű, fából ácsolt csűrök, pajták és egyéb melléképületek.
(Forrás: Wikipédia)

A szarvasmarha (Bos primigenius vagy Bos taurus) párosujjú patás állat, kérődző. Háziasított alakja a házi szarvasmarha vagy házimarha, amely a ma már kihalt őstuloktól (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus) származik. A házi szarvasmarhák genetikai állományuk alapján két alfajba sorolhatók, az Ázsia nagy területén elterjedt úgynevezett "brahman" típusnak vagy zebunak vállpúpja van (Bos primigenius indicus), míg a világ többi részén a púp nélküli közönséges szarvasmarha (Bos primigenius taurus) a megszokott. A hím állatot bikának, a heréltet fiatalon tinónak, később ökörnek, a nőstényt tehénnek, a még nem ellett nőstényt üszőnek, a nem ivarérett fiatal állatot borjúnak hívják. Ugyan a szarvasmarhát leginkább tej- és hústermelésre használják, a gépesítés előtt jelentős volt az aránya az igavonásban is, ezenkívül felhasználják a tülkét, valamint a bőrét is. Több fajtája van. (Forrás: Wikipédia)