Képaláírás: Arany János arczképe és kézirata. (Petőfi Sándor rajza.)

Ismertető szöveg: ARANY JÁNOS, (1817-1882.) a legnagyobb epikus költő, Petőfi mellett a magyar irodalom legnagyobb alakja, a magyar nemzeti jelleg és egyéniségnek legművészibb kifejezője irodalmunkban. Művei: Az elveszett alkotmány, víg éposz, (1849. a Kisfaludy-társaság Évlapjai VII. kötet); Toldi (1847.); Murány ostroma (1848.); Katalin, költői beszély (1850.); Nagyidai czigányok. Víg hősköltemény, (1852.); Toldi estéje, (1854.); Kisebb költeményei, 2 köt., (1856.); Buda halála. Hún rege. (1864.); A szentivánéji álom (1864.); Hamlet, (1867.); János király (1867.); Összes költeményei, 6 köt., (1867.); Toldi szerelme (1879.); Prózai dolgozatai (1879.); Aristo- phanes vígjátékai 3 kötet, (1880.); Összes műveit kiadta Ráth Mór 1884-85., VIII kötetben. Hátrahagyott iratait és levelezéseit pedig 1887-89-ben IV kötetben. PETŐFI és ARANY barátsága azon levéllel kezdődik, a mellyel Petőfi 1847. február 4-én Aranyt, "Toldi "-jának sikere alkalmából üdvözölte. Azóta a két nagy költő állandó levelezésben élt egymással. Személyesen akkor ismerkedtek meg, midőn Petöfi J847. június l-én Aranyt Szalontán meglátogatta és nála 10 napig tartózkodott. Ezen alkalommal rajzolta le Petőfi a szalontai Csonka-tornyot, valamint Aranyt is, mellképben, irónnal. Az arczkép nem nagyon sikerült, azért irta Arany alája "tréfás kritika gyanánt" a négysoros verset.