Képaláírás: Bessenyei Természet Világának előszavából. (Eredetije a Nemzeti Múzeumban.)

Ismertető szöveg: OLVASÁSA: Irok én is unalmamban, kínomban nem tudván mi vonsz; tsak érzem a bennem élő természetben oly ellene álhatatlan ösztönt, mely magát halandó tár saival közölni kivánnya. Koporsómon tul vit beszé dem ugy tettzik, mintha siromnak komor éjtzakáját hozná haldokló szivemen ki derülésre; enyhítvén keservét ennek előre való tudása, hogy halálom bul elevenekhez szólhatok ki. Ha pedig én is irásommal, a köz boldogság templomának oszlopa alá egy követ tehetek, abból származot vigasz talasom a halálnak örök álmai közt is hevülésbe hozza hideg hamvaimat.