Képaláírás: A kép 2010.december 20-án készült Nógrádsáp középkori templománál.

Ismertető szöveg: Üzenet haza Üzenem haza, az otthoni hegyeknek: A csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, Esőnek, hónak, fellegeknek, És nincs ború örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, Ha sáska járja is le a vetést, Ha vakond túrja is a göröngyöt, A világ fölött örök a rend És nem vész magja a nemes gabonának, De híre sem lesz egykor a csalánnak, A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem az erdőnek, ne féljen, Ha csattog is a baltások hada,, Mert erősebb a baltánál a fal És vérző csonkról virradó tavaszon Újra erdő sarjad győzedelmesen. És mindig lesznek fák, amikor a rozsda A gyilkos vasat már rég fölfalta, S a sújtó kéz is szent jóvátétel Hasznos anyaggá vált a föld alatt ... A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: Ha egyenlővé teszik is a földel, Nemzedékek őrségváltásain Jönnek majd újra boldog építők, És kiássák a fundamentumot, S az erkölcs ősi, hófehér kövére Emelnek falat, tetőt, templomot! Jön ezer Kőműves Kelemen, Ki nem hamuval és emberi vérrel Köti meg a békesség falát, De szentelt vízzel és búzakenyérrel, És épít régi kövekből új hazát! Üzenem a háznak, mely fölnevelt: A fundamentum Istentől való. És Istentől való az akarat, Mely újra építi a falakat. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. És üzenem régi barátaimnak, Akik megtagadják ma a nevemet, Hogy fordul egyet újra a kerék És én akkor újra barátjuk leszek. S nem lesz bosszú, gyűlölet, harag, Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk... S leszünk egy cél és egy akarat. És üzenem mindenkinek, Testvérnek, rokonnak, idegennek, Gonosznak, jónak, hűségesnek, alávalónak, Annak akit a fájás űz, és annak, Akihez vércseppek tapadnak: Vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fenn a magas ég alatt Mozdulnak már lassan a csillagok... A víz szalad, a kő marad, a kő marad. MARADNAK AZ IGAZAK ÉS A JÓK! A tiszták és a békességesek, Erdők, hegyek, tavak és emberek! Jól gondolja meg ki mit cselekszik. Lyukasztják már fenn az égben a rostát, És a csillagok tengelyét olajozzák Szorgalmasan az angyalok. És leszen csillagfordulás megint: És miként hirdeti a Biblia: Megméretnek az emberek... Ki mint vet azonképpen arat. Mert elfut a víz, csak a kő marad, A kő marad!