Képaláírás: Pályaudvar épületének részlete Székesfehérváron.

Ismertető szöveg: A felvételi épület a második világháborúban megsemmisült, a mai felvételi épület 1951-ben épült, Kelemen László (KÖZÉPTERV) építész tervei alapján, az akkor divatos klasszicizáló, úgynevezett "szocialista realista" stílusban. A vágányzat bővítése miatt a pályaudvar nem a réginek a romjain épült fel, de a Déli Vasút idejéből megtartotta a két gyalogos aluljárót és a közúthoz viszonyított elhelyezkedése is megmaradt. A 170 méter hosszú épülethez csatlakozott még a vonatkísérő laktanya és egy posta is. Az épület felújítására 1998-ban került sor, ekkor az utasterekre kiterjedő funkcionális korszerűsítés történt, az épület stílusjegyeinek tiszteletben tartásával. (forrás:http://www.mav.hu/hirek/hir.php?mid=14dc41a30640db)

Két nagyméretű falikép látható az állomás előcsarnokában. Az egyik az ipar termékeinek szállítását idézi, Konecsni György műve. A másik üdülők megérkezését jeleníti meg a Balaton partján, Béres Jenő munkája. Az utóbbi néhány év kétezrelékes festészeti termésének jórészt moderneskedő konformizmusához képest ez a két panneau epikusabb jellegű, közérthetőbb stílusú, közelebb van a múlt század végi realista hagyományokhoz, mint XX. század elejének formaanalíziseihez. e különböző tradíciók idő- és értékrendjében nincsen olyan döntő eltérés, hogy Konecsni György és Béres Jenő igazodása ezúttal valamiért kifogásolandó lenne. A hagyományok kérdésében, de a mai törekvések értelmében is végül a tartalom humanista, pártossága fontos, hogy a művészi hangon megszólaló képnek vagy szobornak mint és milyen tartósan sikerül tudatosítania a szemlélőjében a természet és társadalom megindító, eszméltető tulajdonságaiból.
A két fehérvári falkép felszabadulásunk utáni képzőművészetünk legtiszteletreméltóbb vállalkozásai közé tartozik. A jelképes értelmű sokalakos kompozíciók fajtájához tartozik mind a kettő, cselekményesség, helyzetteremtés dolgában viszont közvetlenség, realitás életszerűség képviselője. A két festő nehéz feladatot oldott meg, amikor megkísérelte a zsáner műfajával kitölteni a megadott óriási felületeket. Konecsni György és Béres Jenő rászolgált a dicséretre, amiért hogy a pályaudvar fogadócsarnokának széles terében is hitelesíteni tudta a konkrét emberábrázolást, a választott jelenetek hangulati és lélektani indokolását. Bár erről a két festményről elhelyezésük óta kevés szó esett, alkotói eredmény tekintetében Domanovszki Endre és Szőnyi István mezőgazdasági panneaui mellé sorolható.
Az ipari téma kidolgozása monumentális, ünnepies. A kompozíció hátterét egy erőmű tömegei zárják le, bal és jobb szélén egy mozdony, illetve tehervagon keretezi az előadott eseményt, az ötszázkilóméteres mozgalom és a gyári munka hőseinek baráti összefogását. a visszatartott, de még erőteljes színekkel megfestett kép imponálóan gazdag az egyes figurák találó jellemzésében, a beszédes mozdulatok rögzítésében, a természetesség és az átgondoltság szerves egységének biztosításában. A részletekben, de mű egészében is szembetűnően érvényesül Konecsni György biztos ábrázolókészsége, páratlan mesterségbeli tudása, tipizáló ereje. Bár a kompozíció igen sokrétű, egy sor apró megfigyelésből áll össze, az előcsarnok kellő méretei biztosítják a szükséges rálátást, s így a szemlélőben elég szerves összkép alakulhat ki a látottakról.
A Balaton-parti téma üde plein-air atmoszférát áraszt. A háttér növényzetéből jobbra előbukkan a tó tükre vitorlással, gőzhajóval. A színes nyári ruhákba öltözött nők, férfiak, gyermekek mozgalmassága változtatják a festmény, melyet mesterei szinte hiánytalanul ki tudott tölteni meghittséggel, a korai nyári üdülés kellemes emlékeivel. A szituáció jellegéből következik, hogy a szereplő alakok felsorakoztatása esetlegesebb, lazább, mint Konecsni György tablóján. A formákat, foltokat Béres Jenő puhábban kezeli, ami így meg is felel feladatának, a mozgó levegő, az áradó fény nem tűri a pontosabb szikárabb motiválást... Forrás: Művészet folyóirat 1961. május; A székesfehérvári vasútállomás, Pogány Ö. Gábor cikke.
(Forrás: szoborlap.hu)