Képaláírás: A szentkirályi római katolikus templom. A fotó Fuji FinePix S7000-es kamerával készült, 2010 májusában.

Ismertető szöveg: Szentkirály a Duna-Tisza köze egyik legősibb települése, Kecskeméttől tizennyolc kilométerre, keletre. Neve I. (Nagy) Lajos király 1354-ben kelt levelében bukkan fel először. Árpád-kori templomának romjai még a 19. században is álltak. (A régészek szerint az Árpád-korban öt település is létezett a környéken. Közülük háromnak saját temploma volt. Ezek legjelentősebbike Szentkirály volt, melyet egy 1514-ből származó leírás utcás, soros faluként említ.) Tény, hogy Szentkirály a török időkben már valóban jelentős településnek számított. A gyakori hadjáratok során azonban többször feldúlták, lakosságának jelentős részét elpusztították. A 18. század elejére szinte teljesen elnéptelenedett. A lakatlan vidék Kecskemét pusztájává vált. Újratelepítése az 1700-as években kezdődött el. Akkortájt a kecskeméti bérlők közül is sokan költöztek ki a pusztára, ahol kis- és középbirtokosként főként állattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A népesség folyamatos gyarapodása megkövetelte a helyben oktatást, mely az 1850-es években indult meg. Szentkirály-puszta 1952. január 1-én vált közigazgatásilag is önállóvá, Lászlófalva néven. A község eredeti, ősi nevét 1987. augusztus 20-án tudta visszaszerezni a helyi vezetés és a lakosság kezdeményezésére. Két évvel később felavatták Szent István király szobrát, amely mára a község jelképévé vált. A település római katolikus temploma 1901-ben épült. Akkortájt a puszta lakossága mintegy kétszerese volt a mainak. A templom egyedülálló színes ablakaival, az egyházmegye harmadik legnagyobb orgonájával, valamint Szent István-ereklyéjével különleges értéket képvisel. Szentkirály egyike azon kevés településeknek, melyek államalapító Szent István királyunk testéből származó ereklyével büszkélkedhetnek. A kegytárgyhoz fűződő történet szerint, a még Lászlófalvaként jegyzett község régi-új nevének felvételére készült 1987-ben, amikor Puskás Mihály plébános azzal a kéréssel fordult Marosi Izidor, akkori váci püspökhöz: lát-e lehetőséget arra, hogy a névcsere kapcsán a település egy Szent István ereklyéhez jusson? A püspök, kicsit meghökkent, de megígérte, utánanéz a dolognak. Másfél hónap múlva Marosi Izidor váratlanul látogatást tett a helyi plébánián. Táskájából elővett egy csomagot, és sejtelmesen bontogatni kezdte. A plébános legnagyobb meglepetésére, a csomagból egy drágakövekkel kirakott, vörös viaszpecséttel lezárt ereklyetartó került elő. Mint kiderült: az eredetileg Dubrovnikból származó csontdarabka megjárta az Újvilágot is. Évekig az egyik egyesült államokbeli (USA) domonkos rendi kolostor szerzeteseinek birtokában volt, akik azonban megtudván a nemes célt, első szóra szívesen felajánlották a távoli, anyaországbeli falu számára a felbecsülhetetlen értékű csontszilánkot. Az ereklye míves tartója 1989-ben készült. A templomot legutóbb 2008-ban újították fel. A rekonstrukció során az épület külső falait korszerű, az időjárás viszontagságait jól bíró vakolattal vonták be. A munkálatok az ajtók, ablakok, illetve a héjazati bádogosmunkák mellett kiterjedtek a templom teljes elektromos hálózatának, a torony ablakainak, valamint a villámhárítónak a cseréjére is, de a huszonkét éves óraszerkezetet is felújították.