Ismertető szöveg: A mezei katáng (Cichorium intybus) a fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Nemesített változata a cikória. Parlagon hagyott területeken és utak mentén elterjedt lágy szárú, évelő növény, amely az 1 m magasságot is elérheti. Tőlevelei öblösen hasogatottak, karéjosan fogasak. Szárlevelei lándzsásak vagy tojásdadok. Szárának felső levelei pillás élűek. Kék, néha rózsaszín vagy fehér virágai a szárak végén fészekvirágzatot alkotnak és a levélhónaljakban csoportosulnak. Az egész növény tejnedvet választ ki. Kimutatták, hogy a mezei katáng keserűanyagainak, szeszkviterpén laktonjainak köszönhetően serkenti az étvágyat és elősegíti az epetermelést. Ugyanezeknek a laktonoknak tulajdonítható a gyomorfekély kezelésében elért jótékony hatása. A föld feletti részek fenolsavjai vízhajtó hatásúak. Végül a növény csökkenti a vér triglicerid-és koleszterinszintjét. Kiváló máj- és veseméregtelenítő hatása miatt a mezei katángot főként a máj és a vese működési zavarainak kezelésére ajánlják. Elősegíti az epekiválasztást és hatékony bizonyos emésztési zavarok (felfúvódás, böfögés, bélrenyheség, bélgázképződés) tüneteinek kezelésében. Kiegészítő kezelésként a köszvény és különböző bőrbetegségek esetén alkalmazzák. A mezei katángnak még tartós kezelés esetén sincs mérgező hatása. (Forrás: Wikipédia)
(Forrás: Wikipédia)

A háziméh vagy mézelő méh (Apis mellifera) a mézet termelő méhfajok egyike. Háziasítása mintegy 6000 évvel ezelőtt kezdődött, és a selyemlepke mellett voltaképpen az egyetlen korán háziasított rovarfaj. A méhészet ma is sok ember megélhetését biztosítja hazánkban és világszerte. A méhészetben főként mézet, de ezen kívül esetleg propoliszt, méhviaszt, méhmérget és tenyészállatokat is termelnek a méhészek. Feltételezések szerint a háziméh eredetileg Indiából származik. Mint domesztikált állat, ma már a mérsékelt- és trópusi égövben világszerte elterjedt. A méhcsaládban eltérő morfológiát mutató, és eltérő funkciót betöltő egyedek élnek együtt. A méhanya 22 mm, a here 20 mm, a dolgozó pedig mintegy 16 mm hosszú. A méhanya sötét és teste hosszúkás; a here fullánktalan és hosszabb, mint a dolgozó; a dolgozó sötét csíkozású. Szívó szájszerve van. Nagy, összetett szemeik vannak, ezek az ibolyántúli fényt is érzékelik. Mirigyek választják ki a méhviaszt, amelyet lépsejtek felépítésére használnak. A hátsó lábak tollszerű sörtéin megtapad a virágpor. A középső lábakon lévő merev sörtékkel seprik a "kosárkába" a virágport a mellről és az elülső lábakról. A hátsó lábakon található a "kosárka" vagyis a pollenzacskó. (Forrás: Wikipédia)