Ismertető szöveg: A napraforgó (Helianthus annuus) a fészkesek családjába tartozik. Az indiánok már 3000 évvel ezelőtt is termesztették, Európába, onnan Ázsiába, Afrikába is a 16. században került át. Fészkes virágzatú, 1-3 m-re is megnövő, egyéves, nem fagytűrő növény. Magjának bele vitaminokban (B1, B2), nikotinsavban, foszforban, vasban, káliumban, növényi zsírokban és fehérjében gazdag. Tányérjában a magok parabolikus spirál alakban rendeződnek. A magbél (szotyola vagy makuka) nyersen, olajban sütve, vagy száraz pirítással is ehető. A nyers magot csíráztatva, és salátákba szendvicsek tetejére szórható. Virágrügyeit nyersen salátákba teszik, párolva zöldségként fogyasztható. Kisajtolva értékes, sütésre is alkalmas olaj is készíthető belőle. (Forrás: Wikipédia)

A szalagos méhészbogár (Trichodes apiarius) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a Szúfarkasfélék (Cleridae) családjához tartozó faj. A szalagos méhészbogár régebben egész Európában honos volt, ma már-főleg északon-sok helyen eltűnt. Előfordulásának határa keleten Kis-Ázsia, délen Észak-Afrika. A bogár általában ritka, de Magyarországon még mindenütt gyakori. A szalagos méhészbogár 1-1,5 centiméter hosszú. Fémfényű vörös és feketéskék rajzolatú szárnyfedői alapján, a legszebb magyarországi bogarak közé tartozik. Előtora feketéskék és finoman pontozott. A nemnek 4, egymáshoz igen hasonló faja él Közép-Európában. (Forrás: Wikipédia)