Ismertető szöveg: A napraforgó (Helianthus annuus) a fészkesek családjába tartozik. Az indiánok már 3000 évvel ezelőtt is termesztették, Európába, onnan Ázsiába, Afrikába is a 16. században került át. Fészkes virágzatú, 1-3 m-re is megnövő, egyéves, nem fagytűrő növény. Magjának bele vitaminokban (B1, B2), nikotinsavban, foszforban, vasban, káliumban, növényi zsírokban és fehérjében gazdag. Tányérjában a magok parabolikus spirál alakban rendeződnek. A magbél (szotyola vagy makuka) nyersen, olajban sütve, vagy száraz pirítással is ehető. A nyers magot csíráztatva, és salátákba szendvicsek tetejére szórható. Virágrügyeit nyersen salátákba teszik, párolva zöldségként fogyasztható. Kisajtolva értékes, sütésre is alkalmas olaj is készíthető belőle. (Forrás: Wikipédia)

A zengőlegyek (Syrphoidea) a rovarok közé tartozó kétszárnyúak (Diptera) rendjében a homlokrés nélküli legyek (Aschiza) fajcsoport egyik öregcsaládja. (Forrás: Wikpédia) Közönséges zengőlégy (Syrphus ribesi) Jegyei: kb. 1 cm hosszú. Fekete-sárga gyűrűs potroha darázsra emlékeztet. Ettől tűnik veszélyesnek ez az egyébként ártalmatlan légy. A zengőlegyek a levegőben képesek egy helyben lebegni, és ebből a helyzetből különböző irányokba, akár hátrafelé is repülni, amit különleges szárnyfelépítésük és repülési mechanizmusuk tesz lehetővé. Testük gyakran nagy mennyiségű levegőt tartalmaz. Élőhely: rétek, kertek, út- és erdőszélek. Elterjedés: Dél-Afrika kivételével világszerte. Gyakoriság: igen elterjedt és gyakori. Szaporodás: a nőstények gyakran petéznek katicabogarak petéire. Táplálék: a kikelő lárvák, éppen úgy, mint a katicabogarak lárvái levéltetvekkel táplálkoznak. A levéltetvek tömeges elszaporodásakor így jelentékeny hasznot hajtanak. (Forrás: berze-nagy.sulinet.hu)