Képaláírás: Lósóska, varfű, ökörfarkkóró

Ismertető szöveg: Sóska (lósóska) fajok - Rumex sp. Leírás és előfordulás: évelő vagy kétéves növények. A szikes pusztáktól a havasi legelőkig, a lápoktól a homokbuckákig mindenfelé teremnek. Többnyire erőteljes és fásodó gyöktörzsük van. A száraik 20-200 cm magasak. Leveleik az esetek többségében nagyok, szíves, lekerekített, nyélbe keskenyedő vagy dárdás vállúak. Zöldessárga virágaik június-szeptemberben nyílnak. Termésük 3 oldalú makkocska, melynek az egyes fajok pontos azonosításában kulcsfontosságú szerepe van.
Alkalmazások: a magyar népi gyógyászatban a sóska nemzetség szinte valamennyi faját használják mind a humán, mind az állatgyógyászatban, többnyire megkülönböztetés nélkül. A nővények legfontosabb alkalmazási területei a hasmenéssel járó megbetegedések (hasmenés, gyomormenés, tífusz, hastífusz, vérhas) és a különbőző eredetű bőrbetegségek (rüh, varas seb, viszketeg stb.). Az előbbi esetben rendszerint a termésekből és a magvakból készült gyógyteát vagy alkoholos kivonatot fogyasztják, míg az utóbbinál inkább a levelek és a gyökerek főzetét használják sebek lemosására, vagy az azokból készült kenőccsel a sérült, beteg bőrfelületet kezelik. A virágos hajtások vagy a termések jó eredménnyel alkalmazhatók a bakteriális eredetű, különösen nyáron gyakori hasmenések (diarrhoea) megállítására akár főzet, akár szeszes kivonat formájában. A hazai lósóska-fajok többségének termései gyermekeknél is biztonsággal alkalmazhatók. A terméseket a fitoterápiában rendszerint félérett vagy érett állapotban, önmagukban és más drogokkal (libapimpó, apróbojtorján, tölgyfakéreg, kigyószisz, réti füzényfű) összekeverve, gyógyteának elkészítve javasolják hasmenéses állapotok kezelésére.

A mezei varfű (Knautia arvensis) a mácsonyák (Dipsacales) rendjébe, a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó növényfaj. Egyéb megnevezései: kelésfű, vargyógyítófű, koszfű, rühfű, fekélyfű; Apostein fű, gombos kóró, kuzupa, rühsikkantyú, sennyedékfű, sennyedék ellen való fű vagy seprőfű. Kivonatával régen bőrbetegségeket gyógyítottak, innen ered magyar megnevezése is. A nemzetség nevét Christopher Knaut német botanikusról (1654-1716) kapta. Európában, Közép-Ázsiában, Szibériában és a Kaukázusban honos, de sokfelé behurcolták. Löszpusztaréteken, félszáraz gyepeken, útszéleken, kaszálókon, hegyi réteken - többnyire meszes talajon - fordul elő; Magyarországon főleg a Dunántúlon található réteken. 40-120 cm magas, felálló, lágy szárú, évelő növény. A szár alsó részében serteszőrös, néha mirigyes, a felső rész kopasz vagy molyhos. A nagy méretű levelek átellenesek, szürkészöldek. Az ép, hosszú nyelű, gyakran tagolatlan alsó levelek tőlevélrózsát alkotnak, visszás-tojásdadok. Az átellenes felső levelek szárnyasan hasogatottak, ép szélűek vagy fűrészesek, ritkán nyelesek. Általában kétlaki növény, de tisztán nőivarú virágokat tartalmazó példányok is előfordulnak (gynodioecia vagy günodiőcia). A hosszú, vékony kocsányú, hímnős virágok 2-4 cm átmérőjű lapított félgömbös virágzatba tömörülnek. A tölcsér alakú párta ibolyakék, 4 szirmú, alul forrt. A szélső virágok nagyobbak. A gallérszerű murvalevelek a virágzat peremén túlnyúlnak. 2-4 porzó, és egy hosszú, rovátkolt bibeszál található a virágban. Május-október között virágzik. Méhek, lepkék porozzák be. A magház alsó állású. Termése 5-6 mm-es, hengeres, szőrös kaszattermés, melyhez hozzákapcsolódik a tollas csésze. A magokat hangyák terjesztik. Hatóanyagai: Triterpén-szaponinok (knautozid, szaponozid), iridoidok (dipszakán), flavonoidok, cserzőanyagok. Elsősorban a föld feletti, virágzó hajtásrészeket (régen a gyökerét is) használják fel. A népi gyógyászatban krónikus bőrbetegségek (ekcéma, csalánkiütés, rühösség) kezelésére, továbbá köhögésre, torokgyulladásra, hólyaghurutra is adták. A homeopátia légúti megbetegedésekre, emésztési gyengeség kezelésére használja. Nem túlságosan érzékeny a talajra, de a száraz, meszes talajt kedveli. Napfénykedvelő. A hideg teleket igen jól tűri, akár a −25 °C-ot is elviseli. (Forrás: Wikipédia)

Az ökörfarkkóró (Verbascum) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, az árvacsalán-virágúak (Lamiales) rendjébe és a görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjába tartozó nemzetség. Feltűnő égbe nyúló ökörfark alakjáról kapta nevét. Kétéves vagy évelő növények, virágos hajtásuk nagyméretű. Egész nyáron virágzik. Kumarintartalma jelentős, ettől illatos. Megtalálható réteken, mezőkön. A nagy, sárga virágú fajok virágai - Magyarországon elsősorban a molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus) és a (Verbascum ihapsiforme) - szárítva, köhögés elleni teaként használhatók. Teája hígítja a vért, élénkíti a vese és a máj működését. (Forrás: Wikipédia)