Ismertető szöveg: Czóbel Béla 1902-1906 között Nagybányán Iványi Grünwald Béla tanítványa volt. 1902-ben és 1903-ban a müncheni akadémián, majd 1903-tól Párizsban a Julian Akadémián tanult. 1905-ben állított ki először az Őszi Szalonon (Salon d'Automne), 1906-tól a francia fauves-okkal együtt szerepelt ugyanott és a Függetlenek Szalonjában (Salon des Indépendants). 1908 márciusában önálló kiállítása nyílt Berthe Weill Galériájában.[1] Barátai közé tartozott Dunoyer de Segonzac, Georges Braque és Amedeo Modigliani. A magyar Vadak jellegzetes képviselőjeként alapítótagja lett a Nyolcak csoportjának, bár csak az első tárlatukra küldött képet - jóllehet névleg mindvégig vállalta a csoporthoz tartozást. Az I. világháború idején (1914-1918) menekülnie kellett Franciaországból, és a hollandiai Bergenben telepedett le. 1919-1925-ig Berlinben élt, ahol a Brücke csoporthoz kapcsolódott, majd a Freie Sezession tagja lett. 1925-ben gyűjteményes kiállítása volt Berlinben, de még ugyanebben az évben visszaköltözött Franciaországba. 1927-ben New Yorkban sikeres kiállítása volt a Brummer Galleryben. 1931-től mind gyakrabban járt haza, a nyarakat rendszeresen a hatvani kastélyban töltötte Hatvany Ferenc festőművész meghívására. 1933-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság nagydíját. 1940-ben tért vissza véglegesen Magyarországra és Szentendrén telepedett le. A második világháború után is rendszeresen állított ki külföldön, elsősorban Párizsban a Galerie Zakban. Még életében, 1975-ben nyílt meg Szentendrén a nevét viselő múzeum. Szentendrén szobrot állítottak a művésznek és műveit állandó kiállításon mutatják be a Czóbel Béla Múzeumban. Festményei megtalláhatók egyebek mellett a párizsi Georges Pompidou Központotban, a Magyar Nemzeti Galériában hazai és külföldi magángyűjteményekben. Székesfehérvárott, a Deák Gyűjteményben húsznál több képét őrzik.