Képaláírás: Nagyvarsányi református templom.

Ismertető szöveg: Nagyvarsány Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legrégebbi településeinek egyike, neve honfoglalás kori népnevet takar. A falu alapítása a X. századra tehető. Néhány lakójának nevét már 1214-ből ismerjük. A XIV. században már téglából épített temploma állt. A falut emiatt Egyházasvarsány néven is említik. A mai templom gótikus részének építése a XV. századra tehető. Déli falába másodlagosan 1463-as esztendőt tartalmazó sírkövet építettek be. Északi falában pedig 1523-ban mészkőből készített szépen faragott reneszánsz szentségfülke, vele szemben eredeti gótikus kőablak található. Az egyház és a templom reformációjáról nincs feljegyzés, de a XVI. Század végére minden bizonnyal itt is megtörtént. A templomot 1769-ben, majd 1926-ban bővítették. Ez utóbbi esztendőben teljes átalakítást végeztek, és kapta meg jelenlegi formáját. A századfordulón már lebontott különálló fa harangláb helyett a bővített rész bejáratához épült 20 méter magas, különleges szecessziós ízlésű gótizáló torony. Egyedülálló kiképzésű padozatot, karzatokat építettek be. A toronyban ma három harang van. A 80 kg-os harangot Nemes Egry Ferenc öntötte 1851-ben Kisgejöcön, a 180 kg-osat a budapesti Harangművek készítette 1925-ben, a 325 kg-os pedig 1999-ben Gombos Miklós harangöntő műhelyében készült. Az egyházközség jótevőjeként, gróf Gyulai Ferenc adományozta a családja történetével saját kezű feljegyzéseivel egy 1661-ben nyomtatott Váradi Bibliát, a felesége nagyanyja, Toroczkai Mária által 1656-ban készült úrihímzéses terítőt, a Bécsben 1725-ben készített aranyozott úrasztali tányérokat, kelyhet, az 1747-ben készült ezüst kancsót, az Európában is egyedülálló vörös márványból készült úrasztalát, amelyeket ma is használ a gyülekezet. A templom orgonája jelenleg készül. (Forrás: refnagyvarsany.hu)