Képaláírás: Kecskemét, Köztemető: A-III.b

Ismertető szöveg: Horváth Döme nyug. királyi táblai tanácselnök, H. Cyrill egyetemi tanár testvéröccse. A középiskola első osztályait a kecskeméti kegyes tanítórendiek gimnáziumában végezte. Szülei elhalván, korán árvaságra jutott és így a gimnázium utolsó éveit legidősebb testvére Cyrill védszárnyai s vezetése alatt Szegeden és Budán tanulta, bölcseleti tanulmányait pedig a szegedi kegyesrendi líceumban fejezte be. A jogtudományt a pesti egyetemen és az egri érseki akadémián hallgatta. 1841-ben ügyvédnek esküdött fel és joggyakorlatra szülővárosába ment, hol 1842-től 1849-ig mint tiszti ügyész és városi tanácsos működött. Élénk részt vett a politikai s közművelődési ügyekben, és már ekkor barátja s pártfogója volt az íróknak és mecenása a magyar irodalomnak. Az 1848-49. események alatt mint bizottsági tag és népfelkelési biztos tette meg hazafiúi kötelességét. Ezért a szabadságharc után üldözték, javait zár alá vették, rendőri felügyelet alá helyezték, sőt ügye a haditörvényszék elé is került; azonban befolyásos pártfogóinak közbenjárására ügye kedvező fordulatot vett és fölmentetvén, Kecskemétre vonult vissza, hol több évig kisded családjának és gazdaságának élt; minden üres idejét az irodalmi s társadalmi téren a közügyeknek szentelte. A helyi kegyesrendi gimnáziumnak 8 osztályúvá kiegészítése, a vidéki magyar színészetnek föllendülése, a takarékpénztár-egyesület és a gazdasági egyesület létesítése körül is nagy érdemei vannak. 1861-ben országgyűlési képviselővé választották. Az országgyűlés alatt (1861) Pest vármegye közönsége megválasztotta másod főügyésszé s 1867-ben első főügyésszé. Első ízben csak nyolc hónapig szolgált, mert akkor az alkotmányos Pest megyei tisztikarral együtt ő is visszalépett; másodízben pedig harmadfélévig viselte e hivatalát. Az 1865-68. országgyűlésre Kecskemét városa részéről ismét megválasztatott képviselőnek; úgy szintén az 1869., 1872 és 1875. országgyűlésekre is. Mindvégig Deák Ferencnek tántoríthatatlan híve maradt. Mind a négy országgyűlésen, mind az időközben összehívott r. kat. kongresszuson, ahová szintén megválasztották, ügybuzgalmával és tárgyszerű felszólalásaival tűnt ki; úgyszólván állandó osztályjegyző, egyes szakbizottsági s központi előadó volt. 1869. jún. 24-én Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter kinevezte tanácsossá, 1875. május 19-én pedig a királyi táblához helyeztetett át tanácselnöki minőségben. 1886-ban szemei elgyengülvén, hivataláról lemondott és kedvelt szülővárosába vonult. Az általa indítványozott kecskeméti Katona József-irodalmi s társadalmi körnek elnöke, s mint ilyen tartotta meg a Katona-ünnepélyt. Már korábban kiadta Katona József Bánk bán-ját két ízben, és ennek jövedelmét a szerző nevéhez méltó síremlékre és mellszoborra szánta; ez összeget a vendégszereplésre megnyert pesti színészek előadásából növelte; az emlék létesült és szintén hozzájárult a nagy költőnek késő elismeréséhez. Közeli barátja, munkatársa, buzdítója s elősegítője volt Kecskemét jeles történetírójának, Hornyik Jánosnak. (Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)