Képaláírás: Pécel, Református temető: B/VI. millenniumi emlékparcella

Ismertető szöveg: Szemere Pál író, esztéta, az MTA r. tagja (1831). 1808-ban ügyvédi oklevelet szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott, hanem péceli birtokán gazdálkodott. 1817-ben a Tudományos Gyűjtemény egyik alapítója. 1818-29-ben Pest vm. aljegyzője. Esztétikai cikkeket, kritikákat, bölcselkedő szonetteket, tanító költeményeket írt. Kazinczy Ferenc leghívebb tanítványa, Kölcsey Ferenc barátja. Horvát Istvánnal és Vitkovics Mihállyal az ún. pesti triászt alkotta. Nyelvújító; sok szerencsés szóalkotása ma is él. Kölcseyvel együtt adta ki a nyelvújítás védelmében Felelet a Mondolatra néhai Bohógyi Gedeon úrnak c. híres vitairatát (Pest, 1815). Lefordította Körner Zrínyijét, ez az első m. jambusokban írt színmű (1818). Megindította 1826-ban az Élet és Literatura c. folyóiratot, amelyet 1833-ban Muzarion néven folytatott. Ebben a munkatársak dolgozatainak bírálatát is kinyomatta. 1834-35-ben Bajza Aurorájának támadására hasonló c. lapot indított, de a megindult polémiában Bajza győzött. 1840-től a Kisfaludy Társaság tagja. A szabadságharc után csak esztétikai tanulmányokkal foglalkozott. Levelezését 36 kötetben a Ráday Könyvtár Szemere Tár elnevezésű gyűjteménye őrzi. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)