Képaláírás: Tahitótfalu, Tótfalui katolikus temető: A 42 [építész: Ybl Miklós, 1857]

Ismertető szöveg: Pollack Mihály építész, a magyar klasszicista építészet kimagasló mestere. A bécsi akadémián J. Hetzendorf von Hohenberg tanítványa volt. 1793-ban v. 1794-ben Milánóba ment féltestvéréhez, Leopold Pollack építészhez. Itt ismerkedett meg a lombardiai klasszicizmus jelentősebb alkotásaival. 1798-ban érkezett Pestre. Első munkája a Deák téri evangélikus templom építésének befejezése (1799-1808). Részt vett a pécsi székesegyház helyreállításában (1805), ő vezette 1808-tól 1812-ig a pesti Német Színház építését. Az 1808-ban alakult Szépítő Bizottság vezető tagjaként nagy szerepe volt a pesti építkezések irányításában. 1810-1830 között számos pesti polgárházat és palotát tervezett (Horváth-ház, ill. Pálffy-ház: Kossuth Lajos u. 3.; Wurm-ház: Dorottya u. 6. stb.). Ezek adtak lehetőséget művészete stiláris kibontakozásához. Az 1817-ben épült Almásy- (később Zichy-) palota (Szép u. 6.) hangsúlyos középrésze még barokkos vonás. A volt Festetics-palota (ma Országos Tervhivatal, Zrínyi u. 10.) már tisztán klasszicista épület. Palotaterveinek jellegzetessége a gazdag, hatásos bejárati térkialakítás. Magas fokú téralkotó művészete elsősorban középületeiben bontakozott ki, melyekben az épület funkciójának és művészi megjelenésének tökéletes egységét valósította meg (az egykori pesti Vigadó, 1829-1832; az egykori Ludoviceum, 1828 - 1836 stb.). Több megyeháza terve származik tőle. Legjelentősebb közülük a szekszárdi (1828-1836); nyugodt ritmusával, méltóságteljes hatásával a kor vidéki épületeinek egyik legjobbja. A számos neki tulajdonított kastélyépítés közül legfontosabb az alcsúti és a dégi. Fő műve a Magyar Nemzeti Múzeum épülete (1837-1846), az európai klasszicizmus remeke. Homlokzatán a vízszintes és függőleges elemek egyensúlya, a világosan áttekinthető belső terek ünnepélyes monumentalitása az épülettípus eszméjének szép kifejezése. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)