Képaláírás: Tata, Almási úti temető: 6-20-23.

Ismertető szöveg: Kamondy László (Tóth) író, drámaíró, József Attila- díjas (1965). Családi nevén Tóth László, ezen a néven írt 1960-ig. A budapesti ELTE bölcsészkarán szerzett tanári diplomát. 1951-60-ban a Szépirodalmi Kiadó lektora, 1960-tól a Vígszínháznál, a Madách Színháznál, majd a MAFILM-nél (Magyar Filmgyártó Vállalat) dramaturg volt. Beszélgetés c. novelláját 1950-ben a Csillag közölte. Hosszabb szünet után 1954-ben jelentkezett ismét írásaival a Csillagban és az Új Hangban. Fekete galambok (Bp., 1957). c. elbeszélés kötete a vidéki életet ábrázolja. Realista elbeszélő (Verekedők, Az utolsó játszma, Fegyencek szabadságon). Apostolok utóda (Bp., 1960) c. kisregénye egy fiatal katolikus pap erkölcsi válságának rajza. Későbbi novelláinak témája a kisemberek élete. Megdézsmált örömök (Bp., 1964), Ádám apja (Bp., 1968), Feltételes vallomás (Bp., 1969) és Kancsal tündér (Bp., 1970) c. köteteiben régebbi és újabb elbeszéléseit gyűjtötte össze. Színpadi műveinek is sikere volt. Szerelmesek fája (1960) c. színjátéka a falusi gyermekkor és a folklór iránt érzett nosztalgiáját árulta el. Elvadult bárány (1960), Vád és varázslat (1961), Lány az aszfalton (1963), valamint Szöktetés albérletbe (1963) c. darabjai a szocialista erkölcs témáival foglalkoznak. Színműveit Vád és varázslat (Bp., 1973) c. kötetbe gyűjtötték össze. Öngyilkos lett. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)