Képaláírás: Eger, Rókusi temető (Jelképes síremlék)

Ismertető szöveg: Vidróczki Márton (más változatok szerint Vidrócki, Vidrovszky, Mitróczy) híres mátrai betyár. Az életéről fennmaradt korabeli tudósítások ellentmondásosak. Apja Vidrótzky András juhász volt. Azt, hogy miért választotta a szegénylegények hányatott életét, a néphagyomány sokféleképpen magyarázza. Egyes történetek szerint katonaszökevény volt, mások szerint bojtár korában kegyetlenül megverte a számadója, s ezért állt betyárnak, de romantikus szerelmi történetről, árva sorsról, törvénytelen származásról is szólnak mondák. Legvalószínűbbnek az első két verziót tartják a kutatók. A mondák szerint szép, derék ember volt, lobogós ujjú inget, bő gatyát viselt, pisztolyokkal, puskákkal bőven felszerelkezve járt. A hiedelem szerint nem fogta a golyó, kegyetlenül megbüntette ellenségeit, nagylelkűen meghálálta a segítséget. Csak a gazdagtól rabolt, a szegényt nem bántotta. Sok történet szól vakmerőségéről, féktelen természetéről, mulatozásairól. Mindezek miatt félelemmel vegyes tisztelet övezte nevét az emberek között. A betyár haláláról szintén többféle verzió látott napvilágot. Egyes történetek szerint szeretője árulta el, többek szerint azonban egyik társa ölte meg. A korabeli sajtó közleménye is ezt igazolja. Ezek szerint Pintér Pista, egyik bandatársa végzett vele Mátraverebély határában. A nevéhez kapcsolódó énekes szájhagyomány (dalok, balladák, mondák) - amely elsősorban a Mátra környékén ismert - a betyárköltészet általános sztereotip formuláit viseli. Életét és halálának körülményeit Kodály Zoltán Mátrai képek című művében idézi fel ezzel a két dallal: A Vidroczki hires nyája és a Már Vidroczki emelgeti. A Csernely község határában nyíló Betyárkút a szájhagyomány szerint róla kapta a nevét. Mátrakeresztes közelében és a Bükkben is található egy-egy Vidróczki-barlang, utóbbi első kutatója 1942-ben Kadić Ottokár volt. A felső rétegekből a Bükki-kultúra cserepei a Herman Ottó Múzeumba kerültek. (Forrás: Wikipédia)