Képaláírás: Beöthy László.
(Az Országos Képtárból.)

Ismertető szöveg: Beöthy László író, humorista. A középiskola latin osztályait Komáromban a református kollégiumban végezte. Ezután szülei Pozsonyba adták őt a német nyelv tanulása végett, ahol a katolikus gimnáziumban kezdte az iskolai évfolyamot, de csakhamar az evangélikus líceumba ment át. Két évig Pápán folytatta tanulmányait, majd a kecskeméti református főiskolában végezte jogi tanulmányainak utolsó évét. 1847-ben visszatért Komáromba, ahol Asztalos István ügyvédnél vézett jogi gyakorlatot. 1848-ban a megye őt küldte másodmagával Erdélybe, hogy a két ország egyesülése tárgyában működjék. Küldetésének végeztével hazatért és a komáromi önkéntesekkel részt vett a schwechati csatában; ezután honvéddé lett és mint hadbíró főhadnagy kapitulált Komáromban. A szabadságharc után egy ideig színészkedett, de már 1850. év nyarán búcsút vett Szombathelyen társaitól; Komáromba húzódott meg szüleinél és az év végén Pestre költözött és ettől fogva kizárólag az irodalomnak élt. Évenként többször is ellátogatott Komáromba, hol édesanyjánál, kit igen szeretett, a világgal meghasonlott kedélye megnyugodott. Első dolgozatai, fordításai, humoros rajzai még a negyvenes évek szépirodalmi lapjaiban, a Pesti Divatlapban, a Honderűben, az Életképekben jelentek meg; első önálló kötetét: Hajnalka, szorgalmas növendék leánykák számára, 1846-ban bocsátotta közre. Nagyobb figyelmet 1849 végén Miss Fanny című novellája keltett a Hölgyfutárban, amely lapnak ettől fogva egész haláláig rendes munkatársa volt; egyéb lapokba és évkönyvekbe is dolgozott; maga is szerkesztett egy Romemlékek című albumot 1851-ben. A társaságban és az irodalomban egyaránt rendkívüli szellemes, humoros temperamentum volt és szellemességének mély kedély és ritka szeretetreméltóság volt a forrása; ő volt az ötvenes évek ifjú irodalmának egyik legnépszerűbb alakja, akinek bohó ötletekben gazdag munkáin sokat kacagott a közönség. Többnyire humoreszkeket és humoros novellákat, regényeket irt, amelyek irodalmi munkásságának rövid ideje alatt gyors egymásutánban jelentek meg. Özvegy és proletár című vígjátékát 1856-ban a Nemzeti Színházban adták elő. Válogatott műveit a szerző halála után bátyja, Beöthy Zsigmond adta ki 3 kötetben, életrajzzal és arcképpel 1859-ben. E nagy termékenység és belső meghasonlása volt oka annak, hogy kiváló tehetsége dacára nem hagyott hátra maradandóbb alkotásokat; nem is forrhatta ki magát kora halála miatt. (Forrás: Wikipédia)