Képaláírás: Réber Lászlóval műtermében
(Fejér Ernő felvétele)

Ismertető szöveg: Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész. A Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János és Ék Sándor tanítványa volt. 1962-ben fejezte be a főiskolát, majd Olaszországban és Angliában járt tanulmányúton. Főként könyvillusztrációkat és animációs filmeket, valamint ironizáló archaizáló tollrajzokat, linómetszeteket, litográfiákat és rézkarcokat készít. Weöres Sándor könyvének, a Psychének illusztrálásával robbant be a kulturális életbe, kifogástalan stílusérzékkel valósítva meg a grafika eszközeivel ugyanazt a szerepjátékot, amelyet Weöres az irodalomban. Tollrajzain, linó- és fametszetein hitelesen ábrázolja az átélt irodalmi, kultúrtörténeti világot, amelyet egy-egy grafikai ötlettel ironikussá változtat. (Forrás: Wikipédia)

Réber László magyar grafikusművész, illusztrátor, karikaturista. Elsősorban könyvillusztrációival vált ismertté: kizárólagos illusztrátora volt Janikovszky Éva, Lázár Ervin és Gerald Durrell műveinek. Réber László eredetileg gerelyhajító sportoló volt. 1920-1926 között Madocsán és Pakson, 1926-1938-ig Pécsett lakott. 1938-tól Budapesten él. Egy oroszországi fogolytáborban ismerkedett meg a grafikusművészettel. Hazatérése után először a Szabad Száj munkatársaként, karikaturistaként működött. 1949-1950-ben a Szabad Száj munkatársa.1951-1953 között a Híradó- és Dokumentumfilmgyár rajzfilmosztályának tervezője, 1953-1959 között a Ludas Matyi munkatársa. 1965-1967 között három rajzfilmet készített. Foglalkozott plakáttervezéssel, és 1952-től könyvek illusztrálásával is. 1967-ben és 1993-ban tüntették ki Munkácsy Mihály-díjjal, és 1999-ben lett a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Alkotásaira kiforrott stílus jellemző, amely emblematikussá teszi munkáit. Rajzainak legfőbb jellegzetessége a vázlatszerűség, a szikár, zárt vonal, illetve a vonal által körülhatárolt síkfelület, amelyet élénk színekkel tölt ki, a szemlélő számára térérzetet csak a tárgyak ritmikus felsorolása kelt. Mellőzi a részleteket, az arc néhány egyszerű jelzés, amelyet sapka, sál vagy haj keretez. Figuráinak gesztusai lecsupaszítottak, jól érthetőek, éppen ezért kiválóan alkalmasak gyermekkönyvek illusztrálására. Karikatúráinak témája játék a formai és nyelvi hasonlósággal, mint például az a plasztilinbe formázott király, aki a saját országalmájába harap bele, vagy az ülő alak, aki egyben széket is formáz. Humoros grafikáin, illusztrációin a gyermekek világlátását követi, tükröt tart a felnőttek elé, eltolja a hangsúlyokat. Szívesen állítja ellentétbe a legélesebb kontrasztokat, a feketét a fehérrel vagy a tiszta színekkel, a pozitív formát a negatívval. A '80-as évektől kezdve térbeli alkotásain a teret és a síkot is szembe állítja, rákényszerítve a nézőt az aktív szemlélődésre. (Forrás: Wikipédia)