Ismertető szöveg: Lovászy Márton politikus, újságíró, miniszter. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen 1895-ben végezte. Előbb Bács- Bodrog vármegyében árvaszéki ülnök, 1896-ban Budapesten a Magyarország c. politikai napilap felelős, később főszerkesztője. 1901-től 17 éven át függetlenségi párti országgyűlési képviselő, a Függetlenségi Párt egyik vezetője. Harcosan kiállt a Monarchia politikája ellen, a közélet tisztaságáért. Az I. világháború kitörésekor a német szövetség és a háború ellen foglalt állást. 1917-ben lapjában, a Magyarországban lelkesen üdvözölte az oroszországi szocialista forradalom kitörését. Mint Károlyi Mihály párthíve az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom idején a Nemzeti Tanács egyik vezető tagja, 1918. okt. 31-től dec. 23-ig a Károlyi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. Ekkor a forradalom továbbfejlődését helytelenítve a politikai szerepléstől visszavonult. A Tanácsköztársaság bukása után rövid ideig Bécsben-tartózkodott. Hazatérve a Friedrich-kormányban 1919. aug. 15-től szept. 11-ig külügyminiszter, majd mivel nem értett egyet Horthyék politikájával, Jugoszláviába emigrált. A megszállás alatt levő Baranya Szocialista Pártjának meghívására 1920. dec.-ben tartott népgyűlésen élesen támadta a Horthy-uralmat. 1921-ben Garami Ernővel Bécsben a fehérterrort leleplező baloldali Jövő c. napilapot szerkesztette. 1925-ben az ügyészség vádiratot adott ki ellene. 1926-ban azzal a feltétellel, hogy visszavonultan fog élni, megengedték hazatérését. Rövidesen meghalt. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)