Ismertető szöveg: A pirókegér vagy pirók erdeiegér (Apodemus agrarius) az emlősök (Mammalia) osztályába, a rágcsálók (Rodentia) rendjébe és az egérfélék (Muridae) családjába tartozó faj. Az állat az Apodemus nem típusfaja. A pirókegér Európa középső és keleti részein, valamint Szibéria déli részén, Mandzsúriában, Koreában, Kínában és Tajvanon él szántóföldeken és ritkás erdőkben. Télen megtelepszik az elhagyatott épületekben. A pirókegér hasonlít rokonához, a közönséges erdei egérhez (Apodemus sylvaticus). Színe hátán szürkésbarna, hasa fehéres. Legfeltűnőbb ismertetőjele a hátán végighúzódó fekete csík. Hosszúkás testéhez viszonylag hosszú farok tartozik. Hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, ezért futás közben ugrálva halad. Teste 9-11 cm, farka 7-9 cm. Súlya 18-25 g. Rokonainál kevésbé félénk, nappal és éjszaka egyaránt aktív erdeiegér-faj. Föld alatti járatrendszerben lakik, melynek két kijárata van. Itt találhatók éléskamrái, melyekben nagy mennyiségű eleséget raktároz télire. Általában több állat él a föld alatti üregekben. Az utódok az alagútrendszer mélyén, jól kibélelt fészekkamrában jönnek világra. Télire a madárfészket is éléskamrának használja, és magvakat halmoz fel benne. A pirókegér elsősorban magvakkal, mogyoróval, makkal, bogyókkal, gyümölcsökkel és rügyekkel táplálkozik. Ezt kiegészíti kis mennyiségű rovartáplálékkal. A szaporodási időszak az időjárástól függően májustól októberig-novemberig tart. Évente akár 3-4-szer is szaporodik. A nőstény 21 napos vemhesség után általában 4-9 kölyköt ellik. Az utódok 1-2 grammosan, csukott szemmel és csupaszon jönnek a világra. Szemük 9-10 naposan nyílik ki, ekkor már szőr borítja testüket. Ivarérettségüket 7-8 hetes korban érik el. Élettartamuk a természetben rövid, 3 hónap-1 év között mozog. Fogságban akár 4 évig is elélhetnek. A pirókegér sok ragadozó számára jelent fontos táplálékforrást. Fő ellenségei a rókák, a menyét, a nyest, a borz és a házimacska. Bagolyköpetekben is rendszeresen találnak erdei egér maradványokat. Magyarországon nem védett. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. (Forrás: Wikipédia)