Normál kép: temeto_III_bela.jpg   Méret: 770x1026 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: temeto_III_bela_nagykep.jpg   Méret: 1200x1600 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Nagyboldogasszony (Mátyás) templom, I., Szentháromság tér [szobrász: Mikola Ferenc, kőfaragó: Kauser István, fémrácsok: Lepter János, koporsók: Heidelberg testvérek, festés: Gloser János, asztalos Ruprecht Károly, üveges: Görög István]

Ismertető szöveg: III. Béla Árpád-házi magyar király, uralkodott 1172-től haláláig. A század kilenc Árpád-házi uralkodója közül talán a legjelentősebb volt. Apja II. Géza magyar király, anyja Eufrozina kijevi hercegnő volt. 1161 körül horváth-dalmát herceg lett, de mivel apja első fia, III. István volt a trónörökös, Bélának az a szerep jutott, hogy Magyarország és Bizánc között a kapcsolatot szorosabbra fűzze. Ennek érdekében - és a két ország 1163-ban kötött szövetségének zálogaként - a bizánci udvarba költözött, felvette az Alexiosz nevet és eljegyezték a bizánci császár Mária nevű leányával. Új méltóságot létesítettek kedvéért, így ő lett a császár után következő második ember, a deszpotész, majd 1165-ben ünnepélyesen a Bizánci Császárság trónörökösének nyilvánították. I. Mánuel bizánci császárnak később azonban fia született, ezért Bélát megfosztották méltóságától, jegyességét felbontották. Kárpótlásul I. Mánuel feleségének féltestvérét, Châtillon Anna antiochiai hercegnőt vehette feleségül 1170-ben. Mánuel oldalán harcolt testvére, III. István ellen. Bátyja, egyes feltételezések szerint mérgezés miatt bekövetkezett halála (1172. március 4.) után hívei neki ajánlották fel a trónt. 1172 tavaszán hazaérkezve szembesült azzal, hogy a Bizánchoz fűződő kapcsolatai miatt nem egységes a támogatottsága, egyesek - így saját anyja is - öccsét, Gézát látták volna szívesen a trónon, ezért Béla félreállította testvérét: miután Géza fellázadt, börtönbe záratta. A kalocsai érsek 1173 januárjában koronázta meg. 1176-ban csapatokat küldött I. Mánuel császár megsegítésére a nádor és az erdélyi vajda vezetése alatt. A bizánciak a magyar és más támogatás ellenére elbuktak a müriokephaloni ütközetben. Szövetsége a Bizánci Császársággal I. Mánuel haláláig fennállt. Uralkodása során mindvégig következetes pápabarát politikát folytatott, amely eredményeképpen megszerezte a főpapság támogatását. Erősödtek az ország nyugati kapcsolatai, Béla idejében mind többen tanulhattak külföldi egyetemeken - így a rejtélyes sorsú krónikás, Anonymus. A francia-magyar kapcsolatok erősödését jelzi a ciszterci rend magyarországi szerepének erősödése (a franciaországi anyakolostorokra támaszkodva) is, akiknek III. Béla széles kiváltságokat biztosított a már meglévő és az újonnan alapított apátságoknak (Cikádor, Pilis, Pásztó, Zirc, Szentgotthárd). 1181-ben elrendelte, hogy minden elé kerülő ügyet foglaljanak írásba - ez volt a magyar hivatalos írásbeliség kezdete, ugyanakkor elrendelte a királyi kancellária felállítását, aminek feladata a központi hatalom okmányainak kezelése lett. Országlása alatt keletkezett legrégebbi összefüggő magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés, továbbá a legrégebbi magyar uralkodói jövedelem-összeírás, s a legrégebbi magyar történeti mű, a Gesta Hungarorum. Sikeres külpolitikát folytatott: visszaszerezte Bizánctól az 1160-as években elfoglalt területeket. Mánuel 1180-ban bekövetkezett haláláig hű szövetségese volt a császárnak, utána azonban megszállta Dalmáciát, majd megvédte Zárát a velenceiektől. 1186-ban újranősült, második felesége Capet Margit, Fülöp Ágost francia király testvére lett. 1188-ban elfoglalta Halicsot, ám ezt hamarosan kénytelen volt feladni. 1189-ben Barbarossa Frigyes látogatásakor kiengedte Gézát, aki csatlakozott a keresztesek seregéhez. Frigyest olyan pompás vendéglátással fogadta, hogy a császár fia később a palermói palota freskóján is megemlékezett a magyarországi látogatásról. 1192-ben az ő szorgalmazására avatták szentté I. László királyt. A központi hatalom megerősítése érdekében állandó királyi kancelláriát hozott létre. Imre fiát annak nyolcéves korában hivatalos trónörökösként megkoronáztatja. András fiát keresztes hadjárat vezetésére szólította fel végrendeletében, a trónt pedig idősebb fiára, Imrére hagyta. Béla idejében tűnt fel először a jelenlegi címerünkben is megtalálható kettős kereszt. Szintén uralkodása idejére esik a Magyar Szent Korona két darabból készítésének elméletét támogatók szerint a mai formájának kialakulása, a latin és a görög korona összeszerelése által. A Magyar Királyság III. Béla uralkodása alatt elismert európai nagyhatalommá fejlődött, erős, független központi irányítással. Székesfehérváron, a bazilikában temették el, sírjára csak 1848. december 12-én bukkantak rá. Az Árpád-házi uralkodók közül az ő sírja az egyetlen, amit hitelesen feltártak. Hamvait később a budapesti Mátyás templomban helyezték el. 1163-tól 1169-ig I. Mánuel bizánci császár lányával Máriával járt jegyben, az eljegyzést azonban 1169-ben felbontották. Kétszer nősült, első feleségét a Magyarországon Annaként ismert Châtillon Ágnest (1154-1184), Konstancia antiochiai fejedelemnő és Châtillon Rajnald keresztes lovag lányát 1172-ben vette el. Második feleségét, Margit francia hercegnőt (1157-1197), VII. Lajos francia király és Kasztíliai Konstancia lányát, II. Henrik angol király legidősebb fiának, Henriknek özvegyét 1186-ban vette el. Gyermekei csak az első házasságából születtek. Sírját 1848 decemberében tárták fel Érdy János vezetésével Székesfehérváron. Mellette volt felesége, Anna királyné, és a velük eltemetett ékszerek, jelvények. Az eredeti piszkei vörös mészkőből készült sírok Székesfehérváron vannak kiállítva. A sír különlegessége, hogy a király és királynő testlenyomata elszínezte a vörös színt fehérré. A csontvázat ma a budai Mátyás-templomban őrzik, a leletek pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók. (Forrás: Wikipédia)



Châtillon Anna antiókhiai hercegnő, III. Béla első feleségeként magyar királyné. Châtilloni Rajnald antiókhiai fejedelem és Konstancia antiókhiai fejedelemnő leánya. Eredeti neve Ágnes volt, melyet a bizánci udvarban az ortodox hitre térve Annára cserélt fel. Sógora, I. Mánuel bizánci császár udvarában jegyezte el III. Béla magyar király (1168). 1184-ben halt meg, Székesfehérvárott temették el, sírját 1848-ban fedezték fel és átvitték a budai Mátyás-templomba. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page