Képaláírás: Nyári lúd (Anser anser)
Kis-Balatonon készült kép.

Ismertető szöveg: A nyári lúd (Anser anser) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Háziasított alfaja a házilúd (Anser anser domestica).
Európában sokfelé költ, azonban elterjedési területe több, egymástól elszigetelt foltból áll, ellenben Ázsiában areája Kínáig összefüggő. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. A vízparthoz közeli, nyílt élőhelyeket kedveli. Magyarországon a tavak és mocsarak nádasaiban, gyékényeseiben költ. Fontosabb fészkelőterületei a Hortobágy, a Kis-Balaton, a Velencei-tó és a Fertő tó, valamint a kiterjedtebb halastórendszerek. Fészkei környékén igényli a háborítatlanságot, ilyen helyeken akár laza telepekben is megtelepedhet.
Hínárfélékkel, nádhajtásokkal és fűfélékkel táplálkoznak. Ősszel nagy csapatokban járnak rá a kukoricatarlókra, ebben az időszakban szinte kizárólag a betakarításkor szétszóródott kukoricát fogyasztják, akár a hó alól is kikaparják. Később legelik a gabonafélék sarjadó hajtásait és a repcét, amelyre főként januárban járnak rá. Ennek ellenére ritkán okoznak kárt a veteményekben. A gyepeken minden évszakban legelnek. Vonulásukkor nagy csapatokkban járnak, azok jelegzetes 'V' alakban repülnek. Röptükben könnyen felismerhetőek jellegzetes hangjukról, amely megegyezik a háziasított forma gágogásával. Magyarországi állománya lassan, de folyamatosan növekszik, ami a vadászati tilalommal, illetve a fészkelőhelyek hatékony védelmével magyarázható. Állományát az illegális vadászat, valamint a vörös róka rendkívül magas egyedszáma veszélyeztetheti. A szaporodóhelyeken koncentrálódó röpképtelen fiatalokat a felszaporodott rókák alaposan megtizedelik.
Európai elterjedési területének különálló populációi más és más úton vonulnak és eltérő helyeken telelnek. Az izlandi és skóciai állomány a Brit-szigeteken telel, a Norvégia partmenti részén, Dél-Svédországban és az Északi-tenger menti országokban költők az atlanti partok mentén vonulnak Spanyolországba és Észak-Afrikába. A Dél-Finn, Balti, Lengyel, Cseh és Osztrák területek populációi a Kárpát-medence érintésével érik el a mediterren régiót, eljutnak Algériáig, Tunéziáig (Ichkeul-tó). A Fekete-tenger vidéki állomány nagyrészt helyben maradó. Enyhe teleken a kárpát-medencei állomány helyben marad. Itt gyülekeznek a csehországi halastavakon fészkelők is. A skandináv állományból csak kevés madár jut el hozzánk, viszont a lengyelországi fészkelők egyik alternatív vonulási útvonala érinti a hazai vizel élőhelyeket, elsősorban a Fertő tavat. Kemény teleken a nálunk fészkelők Olaszországig, Spanyolországig sőt Észak-Afrikáig (Algéria, Tunézia) eljutnak.
(Forrás: Wikipédia)

Már az ókori Egyiptomban élő emberek életében és halálában is fontos szerepet játszott a tavirózsa gyönyörű virága. Hitük szerint a bőségnek és a jólétnek volt a szimbóluma, melyet Isisnek szenteltek. A tavirózsa a legkedveltebb vízinövényeink egyike, tavaink legfontosabb éke. Rendkívül gazdag, fajta és színválasztékban termesztik ezeket a pompás virágaikkal díszítő növényeket. A tavirózsa gyökere a tó alján kapaszkodik az iszapban, leveleit és virágját azonban a tó felszínére nyújtja. A mélyvízi zónában érzik jól magukat, de léteznek törpe fajták is amelyek elviselik a 30- 40 cm-es mélységet is. (Forrás: viris-kerteszet.hu)