Képaláírás: Magyar pávagalamb.
Ismertető szöveg: Megalkotója Parthay Géza 1893-ban mutatta be az Európai tenyésztők számára. A
Szárnyasaink szakfolyóirat hasábjain is olvashattak a fajtáról. Közel két
évtizeden át, 1914-ig, Parthay Géza is nagy szenvedéllyel foglalkozott a Magyar
pávagalamb színes változatainak kitenyésztésével. A fenn maradt írásokból
követhető ennek a minden túlzásoktól mentes, nagyszerű fajtának a kialakulásáról
amelyből itt adnék tájékoztatást a fajtával most ismerkedőknek. Az ideális
Magyar pávagalamb feje kicsi, a csőr és a fej közötti lehető legkisebb
átmenettel. Orrdudorok kicsik fehéren porozottak, csőre színe a tollazat
színéhez igazodik(fehér galamb ? világos csőr, fekete galamb ? sötét tónusú
csőr). A fej legömbölyített, kicsi. A nyak karcsú, kecsesen ívelő, hossza a hát
hosszával megegyező, parádézáskor rezeg. A fej a farok-párnán(hát és a farok
találkozási pontjánál) nyugszik. A szárnyvégek a talajt alig érintik, a farok
tányér köríve alatt helyezkednek el. A mell magasan hordott széles, kerek.
Elölről nézve parádézáskor a fejet takarja. A hát rövid. A test kerekded, kicsi.
A tollazat feszes, zárt kemény. Színe: a leggyakoribb a fehér, de kék, vörös,
ezüst, fekete és ezek átmenetes színárnyalatai is előfordulnak. Parthay Géza a
fehér testű-színes (fekete)farkú változattal gyarapította a színskálát.A Magyar
pávagalamb llábai rövidek, a csüdöt és az ujjakat kb.1 cm hosszúságú. sűrű
tollazat borítja. A farok tányér nyitott legyezőhöz hasonlítható, majdnem teljes
kört rajzol. Függőleges állású, hézagmentes, a felső íve a mell legmagasabb
pontja fölött legyen. Az alsó ívben elhelyezkedő farok tollak a talajt érintik.
Hosszú, széles tollak alkotják, a hegyén enyhe bodrozottsággal. Legalább 3 kört
alkossanak, szorosan egymást fedve. A csavarodott faroktoll nem kívánatos. A
tölcséres farok és az alacsonyan hordott mell súlyos hiba. A szem: a fehéreké
sötét, a színeseké világos. (Forrás: mpavagalamb.atw.hu | Császár Jenő: A magyar pávagalamb)
|