Normál kép: 1237058985.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: 1237058985_nagykep.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: A fajra a 14 centiméteres átlagos testhossz és a 16-19 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző. Az őszapók 7-10 grammot nyomnak. Hasznos ízeltlábú-pusztító, fő táplálékát pókok, és rovarok: bogarak, lepkék és hernyóik valamint hártyásszárnyúak képezik. Állandó madár, telente étrendje főleg magvakból és bogyókból áll, többször megfordul a madáretetőknél. A költési időszakon kívül csapatos, sokszor cinegékhez csatlakozik. Kétféle hívóhangja van, ezekből áll össze ritkán hallható éneke is: a pergő "tszirrup" és a lágy "tupp".

Ismertető szöveg: Az őszapó (Aegithalos caudatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjében az őszapófélék (Aegithalidae) családjának névadó madárfaja. Európai madár, bár kis létszámban előfordul Anatólia tengerparthoz közel eső részein, illetve a Perzsa-öböl mentén is. Az egész kontinensen találkozhatunk vele, kivéve Skandinávia hegyvidékeit, Finnország belső területeit és a Kola-félszigetet. Magyarországon rendszeres, gyakori fészkelő. Az Alföld délkeleti részén viszonylag ritka, egyébként mindenhol meglehetősen gyakori. Becslések szerint Magyarországon 105 000-180 000 költőpár él; az állomány stabilnak mondható. A fajra a 14 centiméteres átlagos testhossz jellemző. Szárnyának fesztávolsága 16-19 centiméter, testének tömege 7-10 gramm. A nemek egyformák. Meglehetősen feltűnő, fehér-fekete madár kis rózsaszín beütéssel, bár az egyes alfajok igen eltérőek. Csak az Észak- és Kelet-Európát benépesítő törzsváltozat alapszíne tiszta fehér, a délibb őszapók egyre szürkébbek. A has aljának rózsaszínes foltja sok alfajnál hiányzik. A legtöbb alfajnak feketés szemöldöksávja van. Nem költöző madár, illetve részben valószínűleg téli vendég. Élőhelyein inkább az alacsonyabb vidékeket lakja, nem hatol föl oly magasra a hegyvidéken, mint például a széncinege. Elsősorban bozótos ligetekben és a fiatal fenyvesekben talál otthonra. Hasznos ízeltlábú-pusztító, fő táplálékai pókok és rovarok: bogarak, lepkék és hernyóik, valamint hártyásszárnyúak. Állandó madár, telente főleg magvakat és bogyókat eszik, többször megfordul a madáretetőknél. A költési időszakon kívül csapatos, sokszor cinegékhez csatlakozik. Kétféle hívóhangja van, ezekből áll össze ritkán hallható éneke is: a pergő "tszirrup" és a lágy "tupp". Eldugott helyen, dús növényzetű erdőkben ágvillák, indák közt, iszalagon, bokrokban építi meg ovális fészkét pókok és hernyók fonadékából, mohából és zuzmóból. A felülről megközelíthető, zsákszerű fészek környékét védi a betolakodóktól. Évente egyszer költ. Ilyenkor 9-11 tojást rak, amelyek 12-13 napos kotlás után kelnek ki. A csupaszon és vakon születő fiókákat mindkét szülő táplálja, és azok 18-19 napos korukban repülnek ki. A faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére eszmei értéke 10 000 forint. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page