Képaláírás: Amint kibújik a Nap, a poszméhek serényen munkához látnak.

Ismertető szöveg: A mezei poszméh (Bombus agrorum) a rovarok (Insecta) osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjéhez, ezen belül a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjéhez és a méhfélék (Apidae) családjához tartozó faj. Európa nagy részén honos. A leggyakoribb poszméhfajok közé tartozik, és mindenütt rendszeresen előfordul. 14-22 milliméter hosszú. Meghatározása nem könnyű: az eligazodásban mindenekelőtt a tor halvány rozsdasárga (rozsdavörös) szőrzete nyújt segítséget. A rovar elmosódott sötétszürke és sárga színű, szőrzete borzasan eláll. A poszméhek a legnagyobb termetű méhek közé tartoznak. Vaskos és tömött testüket rendszerint tarka szőrbunda fedi. A mezei poszméh rétek, mezők, kertek, parkok, szántók és erdőszélek lakója. Nyirkos és száraz helyeken, a mély fekvésű területekről a magashegységek törpefenyves övéig megtalálható. Mint valamennyi európai poszméhfaj, a mezei poszméh is társasan él egy egyéves államban, amelyhez egész élete során erősen kötődik. A poszméhek, akárcsak a darazsak, nem képesek téli élelmiszer-tartalékokat gyűjteni, ezért az állam ősszel, egészen a megtermékenyített fiatal nőstényekig bezárólag, szinte teljesen elpusztul. A különböző búvóhelyeken sikeresen áttelelt nőstények tavasszal mohából és viaszból egy-egy alapsejtet építenek, amelyből kikel az 1. nemzedék. Ez közreműködik a további építésben és az ellátásban, úgyhogy a nőstény teljesen a peterakásnak szentelheti magát. A fészek nem nagy, legfeljebb 200 sejtet tartalmaz. (Forrás: Wikipédia)