Képaláírás: Homokban fetrengő ló.

Ismertető szöveg: A ló (Equus caballus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjéhez, ezen belül a lófélék (Equidae) családjához tartozó faj. Ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert. Legközelebbi rokona a vadló (Equus ferus). A ló páratlanujjú patás állat. Izomzata fejlett, erős. Testéhez képest kis gyomra van, ezért figyelni kell etetésére. Túletetés esetén különböző halálos szövődményű betegségek alakulhatnak ki. A ló emlősállat, melynek szaporodása történhet természetes vagy mesterséges fedeztetés útján. A vemhesség 336 (320-355) napig tart; az ikerellés nagyon ritka. A lovak minden esetben csoportban élnek, mivel - prédaállatok lévén - a magányosságtól félnek. A lovak nagyobb csoportját ménesnek nevezzük. A lovak egymás közötti viszonya meghatározott. Minden lónak megvan a maga hierarchikus helye a ménesben, amely meghatározza viselkedését. Általában a lovaknál is van főnök. Ha valamelyik másik ló is vezér szeretne lenni, akkor harccal döntik el. A lovak szeretik, ha kényeztetik őket, de képesek túlzásba vinni az evést, ami nagy veszélyt jelent az egészségükre. Ma már a lovakat Magyarországon földművelési munkára, igahúzásra általában nem használják. Főként a hobbi és a sport szerelmesei tartják őket. Másrészt a húsát és tejét hasznosítják. A lovas nomád népek ahogyan a régi magyarok is a ló tejéből a magas cukortartalomnak köszönhetően a mai napig alkoholos erjesztett italt, kumiszt készítenek. A lovaknak és a póniknak nagyon sokféle - több mint 300 - típusa ismert, kezdve a nagy testű, lassú mozgású nehéz igás lótól a karcsú és gyors angol telivérig. Egy-egy típus általában a fajták keresztezésének eredménye, de vannak olyanok, amelyeket kifejezetten meghatározott célra tenyésztettek ki. Fejformájuk, hátuk és faruk, színük, méretük alapján is csoportosíthatók. Korábban Magyarország lótenyésztési nagyhatalomnak számított. (Forrás: Wikipédia)