Képaláírás: Óbudai temető: 31-1-12

Ismertető szöveg: Schéner Mihály Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, szobrász, keramikus és bábtervező. A képző- és iparművészet több ágában is kipróbálta tehetségét, több műfajban is, a művész és a művészet szabadságát vallotta, akárcsak XX. századi nagy elődje, Kassák Lajos. Neoavantgárd expresszív jellegű szürreális alkotásai a XX-XXI. század egyik jeles művészegyéniségévé avatják. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat 1942-1947-ig, mesterei Rudnay Gyula, az alföldi iskola festője és Elekffy Jenő voltak. 1956-ig rajzot tanított a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban. Jeles alkotótelepeken fordult meg. 1982-ben a Nagyatádi Faszobrász Alkotótelepen, 1985-ben a Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelepen, Dunaújvárosban működött. Huzamos ideig munkatársa volt az Új Auróra című művészeti folyóiratnak, melybe gyakran írt XX. századi jeles magyar művészekről. (Köztük Barcsay Jenő festészetéről, Csete György Kossuth-díjas építész organikus építészetéről, Csete Ildikó textilművészetéről, Huszárik Zoltán filmrendező- és grafikusról, Kohán György grafikus- és festőről, Várnai Gitta képeiről). A szegedi Tiszatájban, az Élet és Irodalomban, önálló kötetekben (Diabolikon, Békéscsaba, 1988; Kézkivirágzások, Budapest, 1997.) is jelentek meg művészeti írásai. Budapesten hunyt el, életének 87. évében. Gazdag motívumkincsét a mitológiából, a bibliából, a legendákból, a magyarországi kézművesmesterségek termékeiből, a természetből és mindennapjainkból merítette. Anyagfelhasználása változatos, szinte minden megmunkálható anyagra vagy anyagból (papír, fa, textil, fém, agyag, üveg) formáz. Munkamódszere szisztematikus volt, előbb lerajzolta, amit látott, érzékelt és érzett, majd eldöntötte a végső formát, és grafika, festmény, báb vagy éppen szobor lett belőle. Textilszobraival új műfajt teremtett. Festészetét expresszionista hevület és szürrealisztikus hatás jellemezte. Kollázstechnikát is alkalmazott. Festményeinek színgazdagságát és színharmóniáját a geometrikus szerkesztés mentén teremtette meg, fehérjei, sárgái, pirosai mögött a nagybányai és a nagyalföldi fények derűje ragyogott. (Forrás: Wikipédia)