Képaláírás: Óbudai temető: 26/3-CF-15/16

Ismertető szöveg: Parti János olimpiai bajnok kenus, edző. A sportolást jégkorongozóként kezdte, gyorskorcsolyázóként folytatta, majd tizenhét évesen lett a VTSK (Városi Tanács Sport Kör), illetve a Budapesti Petőfi kenusa. 1952-től 1963-ig szerepelt a magyar válogatottban. Kiemelkedő eredményeit a kenu egyes különböző távjain érte el. Tízezer méteren három egymást követő Európa-bajnokságon nyert aranyérmet. Három olimpián vett részt és mindhármon érmes helyezést ért el. Az 1960-ban Rómában ezer méteres távon olimpiai bajnoki címet szerzett. Az aktív sportolástól 1965-ben vonult vissza. Az 1952-53-as szezonban a VM Vendéglátó csapatában jégkorongozott az első osztályban. 1963-ban a Testnevelési Főiskolán kajak-kenu mesteredzői, 1968-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogi oklevelet szerzett. 1962-től 1970-ig a Sporthajóépítő Vállalat igazgatója és csónaktervezője, egyúttal a VTSK, a Budapesti Petőfi, illetve a BSE (Budapest Sport Egyesület), majd 1971-től 1977-ig a Budapesti Honvéd edzője volt. 1977-től a magyar kajak-kenu válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Irányítása alatt Magyarország a sportág síkvízi szakágában a világ egyik legeredményesebb nemzete lett. Az 1988. évi szöuli olimpia után nyugalomba vonult. Nyugdíjasként az iráni és a kanadai kajak-kenu válogatott szaktanácsadója, illetve a magyar maratoni kajak-kenuzás instruktora volt. (Forrás: Wikipédia)