Képaláírás: A növény latin neve: Sedum acre.

Ismertető szöveg: A borsos varjúháj a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe tartozó varjúhájformák (Sedoideae) alcsaládjában az alcsalád névadó nemzetségének egyik, a Kárpát-medencében is honos faja. A "borsos" név arra utal, hogy leveleinek íze igen csípős. Szinte egész Európában, továbbá Kis-Ázsiában és Észak-Ázsiában is megtalálható. Léteznek a csípős íz nélküli, illetve magasabbra növő változatok. A szirmok lehetnek halványsárgák, a párta a csészelevelek háromszorosára is nyúlhat. Gyepet formázó, szőrtelen hajtásrendszerű, évelő növény. Gyökérzete közvetlenül a felszín alatt terül szét. A talajon elfekvő hajtások vége 5-10 cm magasra felkunkorodik. Az alig néhány milliméteres, hengeres-tojásdad alakú, élénkzöld, gyakran vöröses árnyalatú pozsgás levélkék 4-6 hosszanti sorba rendeződve, szinte pikkelyszerűen borítják a szárat. Aranysárga, látványos kis csillag alakú virágai júniusban tömegesen nyílnak, és olyankor szinte elborítják a növényt. Öt hegyes végű sziromlevele kb. 7 mm hosszúságú, a porzók száma 10. Rovarok porozzák. Termése csillag alakban szétálló tüszőtermés, 3-5 mm hosszú csúccsal. Nagyon igénytelen; ezért rendszerint a kedvezőtlen termőhelyeken: sziklagyepekben, homokpusztákon, törmeléklejtőkön, sőt öreg falakon, háztetőkön, kavicsos tengerpartokon csoportosan nő. A szárazságot nagyon jól tűri, a legsoványabb talajon is jól fejlődik. Elfekvő szára sokszorosan elágazva terjed, és közben időnként legyökerezik. CAM fotoszintézisű. Talajtakaró kerti évelőként sziklakertekbe vagy vékony talajú, napsütötte helyekre ültetik. Piperidin-alkaloidokat (szedakrin, szedamin, szedinin), flavonoidokat, cserző- és nyálkaanyagokat tartalmaz. Csípős, borsra emlékeztető íze van. A száj nyálkahártyáját irritálja, nagyobb mennyiségben hányást, hasmenést vált ki. Korábban a népi gyógyászatban magas vérnyomás, köhögés, aranyér, égési sérülések kezelésére használták. A homeopátia a végbél aranyeres fájdalmának csillapítására alkalmazza. (Forrás: Wikipédia)