Képaláírás: A növény latin neve: Alliaria petiolata.

Ismertető szöveg: A kányazsombor a káposztavirágúak (Brassicales) rendjébe, a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó növényfaj. Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában, Északnyugat-Afrikában Marokkótól kezdve, az Ibériai-félszigeten és a Brit-szigeteken, északon Észak-Skandináviáig, keleten Észak-India és Nyugat-Kína területéig (Xinjiang) előfordul. Észak-Amerikában inváziós faj. Magyarországon közönséges növény. Cserjésekben, erdőszélekben, évelő növénytársulásokban fordul elő. Az árnyékos vagy félárnyékos helyeket, a nedves talajt kedveli. Kétnyári, néha egynyári, néha pedig a gyökérhajtások járulékos rügyei segítségével évelő növény. 20-100 cm magasra nő, kétnyáriként az első évben a talaj közelében télen is zölden maradó tőrózsát növeszt, ami csak következő évben fejleszt nagyobb szárat. Levelei nyelesek, a tőlevelek fogazottak, vese alakúak, a szárlevelek szívesen tojásdadok, szabálytalanul öblösen fogasak, a felső levelek kisebbek. A zsenge levelek megdörzsölve fokhagymaszagúak. Április-júniusban virágzik. Rövid, végálló fürtvirágzatban nyíló hímnős, fehér virágai négyszirmúak. A 2,5-3 mm hosszú csészelevelek keskeny-tojásdadok, a sziromlevelek 5-7 mm hosszúak, visszás-tojásdadok. A virágokat rövid szájszervű méhek, legyek, lepkék porozzák - a méhek egy növényről csak 1-1 virágot látogatnak meg, így biztosított a keresztbeporzás, de megporzó rovarok hiányában a kányazsombor képes önbeporzásra is. A pollenszemek 33 µm átmérőjűek, enyhén tojásdadok. Kezdetben zöld, megérve szürkésbarna termése felálló vagy elálló, 4-6 mm-es kocsányon növő hosszúkás, négyélű becőtermés; vastagsága 1-2 mm, hosszúsága 3,5-7 cm. A feketésbarna, csaknem hengeres (3 mm hosszú, 1-1,5 mm széles) magok a kétrekeszű becőben 1-1 sorban helyezkednek el. Egy növény több ezer magot termel, melyek több méteres körzetben szóródnak szét, a talajban akár öt évig is termékenyek maradhatnak. Terjedésüket valószínűleg állatok is segítik. Glukozinolátokat (mustárolaj-glikozidok: szinigrin, glukotropeolin, allil-mustárolaj, benzil-mustárolaj), kis mennyiségű a szívre ható glikozidokat, nagy mennyiségű A-provitamint és C-vitamint tartalmaz. Friss, növényi részeit használják fel. Fokhagymára és mustárra emlékeztető aromája miatt fűszerként használják, salátát vagy pestót ízesítenek vele. Enyhe emésztésjavító hatással és gyenge antibiotikus jellemzőkkel is rendelkezik. A népi gyógyászat a légutak megbetegedéseire, "vértisztítóként", sebek borogatására, fogínygyulladás elleni szájvíz készítésére használta fel. (Forrás: Wikipédia)