Ismertető szöveg: A tövises iglice (Ononis spinosa vagy Onosis vulgaris) a pillangósvirágúak családjába tartozó növényfaj. Európa legelőin, nedves rétjein honos. Lágy szárú, alján fásodó, szőrös szárú, 80 cm magas, tövises növény. Alsó levelei 3 levélkéből állnak, fogazottak, a felső levelei egyszerűek. Rózsaszín, ritkábban fehér pillangós virágai a levélhónaljakban rendszerint egyesével ülnek. Ovális, selymes szőrű hüvelytermése 1-3 kerek magot tartalmaz. Triterpéneket, onocerint, izoflavonoid-glikozidokat (ononint és trifolirhizint), ononidot, illóolajokat, fitoszterolokat, ásványi sókat tartalmaz. A tövises iglice vízhajtó hatása, amely elősegíti a klór és a nátrium kiválasztását, illóolajának, flavonszármazékainak és az alfa-onocerinnek köszönhető. Gyulladásgátló tulajdonságát a medikarpin jelenlétének tulajdonítják. A tövises iglice gyökeréből előállított kivonatok vízható hatásúak, de nem emelik meg a vizelet elektrolitszintjét: belsőleg vizelet-visszatartás, vesegyulladás és hólyaghurut kezelésére, valamint a kőképződés, elsősorban a vesekő megelőzésére ajánlott. A népi gyógyászatban reuma és köszvény elleni gyulladásgátló szereket is készítenek belőle; ez utóbbi esetekben más gyógynövényekkel - így az illatos rutával, a nyírfával és a közönséges borókával - együtt használják. A homeopátia vízkór ellen hasznosítja. Mai ismereteink szerint a tövises iglice előírt adagokban nem okoz káros mellékhatásokat. Szív- vagy veseelégtelenség okozta vizenyő esetén azonban ellenjavallt. (Forrás: Wikipédia)