Ismertető szöveg: A nyári orgona, illatos nyári orgona vagy pillangócserje (Buddleja davidii vagy Buddleia davidii) a görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjába tartozó, cserje méretű növényfaj. Neve ellenére az orgonának csak távolabbi rokona. Északnyugat-Kínában és Japánban őshonos, folyó- és patakpartokon él. Sokfelé dísznövényként ültetik. Sok országban inváziós növény, például az USA Oregon és Washington államaiban gyomnövényként tartják számon. Közép- és Dél-Európa legtöbb városában meghonosodott, kertekből elvadulva. Németországban 1928-ban fedezték fel a Rajna partján, azóta vasúti sínek mentén, elhagyott gyártelepeken terjed. Bár nektárja számos lepke-, méhfaj számára nyújt eleséget, mégsem növeli a biológiai sokféleséget; mivel a hernyóknak nem tápláléknövénye, és nektárja a nyár egyébként is bőséges időszakában termelődik. A kertekbe azonban odavonzza a pillangókat, ezért a látvány szempontjából érdemes ültetni. A napsütést kedveli, a talajjal szemben nem igényes, meszes, homokos talajon is nő. 2-4 méterre megnövő cserje. Négyélű hajtásain keskeny, lándzsás, finoman fűrészes, 10-15 cm hosszú, színükön sötétzöld, fonákjukon szürkészöld levelek nőnek. Júliustól akár szeptember végéig nyílnak lila, illatos virágai, melyek közepe élénk sárga - a termesztett változatokon a virágok színe fehér, rózsaszín, ibolyakék vagy bíborpiros is lehet. A hímnős, négyszirmú virágok akár 30 cm hosszú, egyszerű fürtvirágzatot alkotnak, rovarbeporzásúak. Szél terjesztette tokterméseiben évente és egyedenként akár hárommillió mag is fejlődhet. (Forrás: Wikipédia)

A kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a szenderfélék (Sphingidae) családjához tartozó faj. Elülső szárnyai barnák, alig észrevehető harántsávokkal, a hátulsók aranysárgák. Az elülső szárny 1,8-2,5 centiméter hosszú. Potrohán feltűnő fekete-fehér farpamacs ("kacsafarok") van. Ennek segítségével kitűnően tudja kormányozni magát, amikor sebes, zúgó repüléssel a virágok között cikázik. A lepke erdei tisztásokon, erdőszéleken repül, de gyakori a kertekben is. Május és november között 2-3 nemzedéke van. Vándorlepke, hazánk egyes szubmediterrán jellegű területein, például Pécs környékén áttelel és állandó. Napközben látogatja a virágokat, kolibrifélék módjára lebeg előttük, és igen hosszú pödörnyelvével szívja a nektárt. Röpte rendkívül gyors. Hernyói főképpen galajon táplálkoznak, zöld színűek, világos hosszanti csíkokkal. Lepke alakban telel át. (Forrás: Wikipédia)