Ismertető szöveg: A lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum) a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó faj. Egyéb elnevezései: csapfű, diadalmasfű, földi borostyánfű, lónyelvű fű, nyakcsapja és nyelves fű. Szubmediterrán, védett növény; eszmei értéke 10 000 Ft. Magyarországon a Dunántúlon fordul elő, például a Mecsekben, Zalakaros, Ugod környékén. A 20-30 centiméter magas növény különlegessége, hogy felemelkedő, egyszerű, ritkán elágazó szára levél alakú, ellaposodott levélágakká (fillokládium, phyllocladium) módosul. Ezek tojásdadok vagy tojásdad-lándzsásak, 4-7 cm hosszúak, bőrszerű, nem szúrós hegyben végződő lemezük széle ép. Aprók, pikkelyszerű valódi levelei a levélágak tövén hajtanak ki. Az apró, fehér vagy halványzöld virágok öt-hatosával ülnek a szárképleteken lévő zöld murvalevelek tövében. Termése 1-2 magvú, húsos, piros bogyó. Örökzöld évelő. Gyöktörzséről vegetatívan, magjáról ivarosan szaporodik. A tarvágásokban megtelepedő pionír növény elnyomják, az ilyen helyekről évekre eltűnik. Bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, ezüsthársas törmeléklejtő-erdőkben (Tilio-Fraxinetum ruscetosum aculeati) szurdokerdőkben, karsztbokorerdőkben és a dél-dunántúli mezofil erdőkben (Fagion illyricum) nő, március-áprilisban virágzik. Gazdasági jelentősége nincs. (Forrás: Wikipédia)