Ismertető szöveg: A vadrózsa (Rosa canina) Perzsiából származó, gyógyhatású fűszernövény, magyar népies elnevezései: bicskefa, ebcsipke, gyepű-, parlagi-, vagy vadrózsa, tüskefa. Termése a csipkebogyó egyes vidékeken petymegnek vagy hecsedlinek is nevezik, ezért itt a növényt hecsedlibokornak, a terméséből készült bort, lekvárt és teát hecsedlibornak, hecsedlilekvárnak, vagy hecsedliteának is mondják. Erdőszéleken, cserjésekben gyakran találkozhatunk vele. Tavasszal fehér, de rózsaszínnel bemosott virágaival, ősszel áltermésének égőpiros színével hívja fel magára a figyelmet. A virág termését, a csipkebogyót akkor szedjük, ha már a dér megcsípte, a termés puhulni, ráncosodni kezd. Kiváló vitaminforrás, 100 g friss csipkebogyóhús 400 mg C-vitamin-t tartalmaz, amely a citroménak tízszerese, de A-, B-, K- és P-vitamint, vasat, magnéziumot is tartalmaz. Virágának illatos szirmai salátákba, pitékbe valók. Szörpöt, ecetet, szörbetet, édességeket ízesíthetünk vele.
Gyümölcse, a csipkebogyó sokféleképpen felhasználható: a belső tüskés magoktól megtisztítva és szárítva gyógytea, de nyersen gyógybor, szörp és dzsem, lekvár készítésére használják. A csipkebogyóból hideg eljárással készített italok nagyon sok C-vitamint tartalmaznak, ezért a napi fogyasztásával növelik a szervezet ellenállóképességét. A csipkebogyó 60°C alatt őrzi meg C-vitamintartalmát.
Alkalmas még saláták, gyümölcssaláták ízesítésére, vagy bólék készítésére.
Virága rózsavízként antiszeptikus hatású frissítő, levelének forrázata frissítő, összehúzó hatású gyógytea. Már az ókorban is a skorbut gyógyszerének tartották. Tea, szörp, bor, lekvár formájában fogyasztjuk. A magjában E-vitamin van, ezért a belőle készített csipkebogyóbort, kimagozatlan friss gyümölcsből ajánlott készíteni. Az így készített bor vitaminpótló, enyhe gyulladáscsökkentő, és vesekőoldó, enyhén vizelethajtó és gyulladásgátló hatású. Ezt a tulajdonságát főzetében vagy speciális vese- és húgykőoldó teakeverékekben is felhasználják. Mellékhatása nincs.
(Forrás: Wikipédia)
|