Képaláírás: Kozma utcai zsidó temető: B-18-11

Ismertető szöveg: Hajós Alfréd (eredetileg Guttmann Arnold) magyar építészmérnök, gyorsúszó, labdarúgó, labdarúgó-játékvezető, újságíró, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya, az első magyar olimpiai bajnok. A sportsajtó által adományozott beceneve a "magyar delfin". Budapesti szegény zsidó családból származott. Miután a Műegyetemen oklevelet szerzett, Alpár Ignác irodájában, majd Lechner Ödönnel dolgozott. 1907-ben nyitott önálló irodát. Sikerrel vett részt pályázatokon. Kezdetben szecessziós, majd eklektikus, később konstruktív, modern stílusban alkotott. Mint a korabeli ifjúság több tagja, ő is aktívan sportolt. A Magyar Úszó Egyesület (MÚE) tagjaként (1894-1896) volt egyesületi sportember. Az 1896. évi nyári olimpiai játékok-on Athénban, az első újkori olimpiai játékokon 11 fokos tengeri körülmények között megrendezett versenyen megnyerte mind a 100 m-es (1:22.2) - vízből indulva -, mind pedig az 1200 m-es (18:22) - hajóról a partra úszva - gyorsúszószámot, ezzel ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai győzelmét (nem aranyérmét, hiszen akkor még ezüstérem járt a győztesnek). Nem hivatalos Európa-bajnok, 1895-ben 100 méter gyorson, örökös magyar bajnok. Sportolóként úszott, atletizált (1896-1898), közben tornászott és a labdarúgást is kiemelkedő szinten végezte. Fizikai felkészültségének elismeréseként játékosként balösszekötőként alkalmazták képességeit. 1897. május 9-én az első nyilvános edzőmérkőzésen játszott labdarúgó-mérkőzésen a Budapesti Torna Club (BTC) csapatában. A BTC-ben 1898-1904 között rúgta a labdát. 1901-ben és 1902-ben tagja volt a bajnokcsapatnak. (Forrás: Wikipédia)