Normál kép: Fatorzs.jpg   Méret: 770x577 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: Fatorzs_nagykep.jpg   Méret: 3072x2304 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: A Maros-szorosban, Göde és Ratosnya közötti szakaszon találhatóak az igazi barlangász kuriózumnak számító fatörzsbarlangok. 1988-ban a marosvásárhelyi Móréh Károly felfedezett egy sor vulkáni eredetű üreget. Alaposabb vizsgálatok során kiderült, hogy ezek az üregek tulajdonképpen fatörzsek lenyomatai. Az Ursus Spealeus, majd később az Exus barlangászklub módszeresen átkutatta a Maros szorosát, és több mint 100 lenyomatos üreget tártak fel. 1989-ben Móréh Károly dolgozatát, amit a Maros-szorosi fatörzsbarlangokról írt, az országos barlangtani kongresszus "Vulcanocarst" díjjal tüntette ki. 2000-ben lett felfedezve néhány függőleges kialakulású barlang, és 2002-ben írták le az első Görgény-oldali-fatörzsbarlangot. A tudományos feltárásuk és térképezésük elsősorban Móréh Károly nevéhez fűződik. A fatörzsbarlangok nem valódi barlangok, hiszen egy barlang karsztvidéken alakulhat ki, ezért a fatörzsbarlangokat pszeudokarszt jelenségnek nevezhetjük. Kialakulásuk szerint a következőképpen oszthatjuk fel: pirogenetikus eredetűek - a forró vulkáni lávába került fatörzsek elégnek, de megmarad a lenyomatuk, epigenetikus eredetűek - a völgy vízfolyása eredetileg a jelenleginél magasabb felszínen, puha kőzetben folyt. A völgyfejlődés során a folyó a laza üledéktakaró alatti kemény kőzetbe is fokozatosan bevágja magát. A laza kőzet lepusztulása révén a beágyazódott rönkök valamelyik vége a felszínre került, ahol a felszíni erők hatására a fás anyag kikorhad, biogén eredetűek - a megszilárdult vulkáni kőzetekben aerob körülmények között, víz jelenlétében, a fás anyag lebomlik, és elkorhad, vegyes, mechanikai és biológiai tényezők közös hatása révén (erózió és aerob korhadás) kialakultak. A Maros szorosában leírt barlangok kialakulásuk szempontjából a fenti osztályozás utolsó három kategória valamelyikébe sorolhatóak. A pliocén kor végén a vulkáni tevékenység nyomán az Ősmaros útja több helyen is elzáródott, medencéket alakítva ki a mai Ratosnya, Nyágra és Göde települések vidékén. Az itt képződött tavak az elkövetkező időszakban felteltek különböző hordalékkal. A pleisztocénben az Ősmaros áttörte ezen természetes gátjait, és a maihoz hasonló mederben folytatta útját. Az üledékbe ágyazódott fatörzsek egy részének valamelyik vége ismét kapcsolatba került a felszíni tényezőkkel, és korhadásnak indultak. A fás anyag kikorhadása után megmaradt a lenyomatuk. A legjobban egy Ratosnya közelében levő barlang őrizte meg a fa alakot. Ennél a barlangnál az ágak lenyomata is látható. A barlangok a Maros-szorosban, Göde és Ratosnya közötti szakaszon, hozzávetőlegesen 40-80 méter relatív, 700 méter tengerszint feletti magasságban találhatóak. Szalárdon 600-680 m, Andrásházán 700-730 méter, valamint Nyágrán 800 méter magasságban lelhetők fel. Azt, hogy a barlangok zöme a Maros jobb oldalán található, az azzal magyarázható, hogy a Kelemen-vulkán kevésbé volt aktív, mint a Görgény-vulkán, és a kitörések közötti időszakban a növényzetnek több ideje volt kifejlődni. Több mint 100 ilyen képződmény van nyilvántartva, de barlangnak csak 16 nevezhető, mert csak ennyi teljesíti a barlang definíciójában szereplő feltételeket, miszerint barlangnak csak az a természetes eredetű üreg lehet, ami ember számára járható, és a hosszúsága meghaladja az 5 métert (ez a román meghatározás különbözik a magyar barlang-definíciótól!). A legnagyobb fatörzsbarlang 32 méter hosszú, 2,4 méter átmérőjű. Egy kivételtől eltekintve nincsenek elágazások bennük. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page