Képaláírás: Új köztemető: 16/5-1-46/47

Ismertető szöveg: Schaffer Károly ideg-elmegyógyász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1914, r. 1926, t. 1938), a magyar idegkórszövettani iskola megteremtője. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte. 1889-től a budapesti elmekórtani klinikán működött. 1890-ben tanársegéd. 1891-ben Frankfurtban dolgozott Weigert mellett. 1893-ban az idegkórtan magántanára. 1895-ben a budapesti Erzsébet-kórház és a poliklinika rendelőorvosa. 1901-ben a budapesti egyetemen az idegkór- és gyógytan, valamint a központi idegrendszer ép és kóros szövettanának c. rk. tanára. 1912-ben az agyszövettani intézet vezetője és ny. rk. tanár. 1919-ben az interakadémiai agykutató intézet igazgatója. 1925- től az elme- és idegkórtan ny. r. tanára lett. Nemzetközi hírűek az idegsejtek morfológiájára, az agykéreg barázdálódására, az Ammon-szarvra, a tehetség, alkat és agykéreg viszonyára, a veszettség, a tabes kórtanára, a hipnózisra vonatkozó kutatásai. Kimutatta a Tay - Sachs - Schaffer-betegség kórtani lényegét. Az átöröklődő ideg- és elmebetegségek morfológiai alapjainak magyarázatára felállította a róla elnevezett triast. Laufenauer Károly kezdeményezésének rendszeres folytatásával a hazai neuro-hisztológiai iskola megteremtője. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)