Képaláírás: Új köztemető: 22/1-1-203

Ismertető szöveg: Bleyer Jakab magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, miniszter. Német parasztcsalád gyermekeként a Bácskában, Dunacsében (Tscheb, a mai Čelarevo, Szerbia) született. Német népiskolai tanulmányai után a tehetséges fiú az újvidéki (Neusatz, Novi Sad) magyar gimnáziumba, majd a kalocsai jezsuita gimnáziumba járt. Ezt követően a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait germanisztika és magyar filológia szakon. Az Eötvös-kollégium tagja volt. 1897-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Szakdolgozatát "A német történelmi népdalok magyar vonatkozásai 1551-ig" címmel írta ["Ungarische Beziehungen der deutschen historischen Volkslieder bis 1551"]. A magyar-német kapcsolatok témája ettől kezdve végigkísérte életét. 1897-től budapesti gimnáziumi, 1900-tól soproni főreáliskolai tanárként állt munkába. 1903-1904-ben állami ösztöndíjjal a müncheni és lipcsei egyetemen továbbképzésben vett részt. Hazatérése után ismét Budapesten tanított gimnáziumban. 1905-ben, 31 éves korában habilitált, kilépett az állami szolgálatból, hogy egyetemi magántanárként a budapesti egyetemen oktasson. 1905-1909-ben a Budapesti Philológiai Társaság titkári teendőit is ellátta. Már 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, később Németországban is hasonló megtiszteltetésben volt része, mint a müncheni Német Akadémia tanácsának tagja, valamint a tübingai egyetemi tanácsnak tiszteletbeli tagja. 1908-ban meghívást kapott Kolozsvárra az egyetemre német nyelv és irodalom tanárnak. 1911-ig maradt itt, amikor is a budapesti egyetem hívására visszatért egyetemi tanulmányai színhelyére, ahol a német irodalomtörténet tanára volt 1919 októberéig. 1911-ben Budapesten Bleyer Jakab Petz Gedeonnal közösen megalapította az egyetemen a Germanisztikai Intézetet. 1915-től mint a magyarországi német kisebbség mozgalmainak egyik irányítója a politikai életben is részt vett. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt aktívan részt vett az ellenforradalomban, a Fehérház Bajtársi Egyesület egyik vezető személyiségeként jelentős szerepe volt a Peidl-kormány és vele a Tanácsköztársaság megbuktatáságan, ami után, 1919. augusztus 15-étől 1920. december 16-áig a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere volt a Friedrich-, a Huszár-, a Simonyi-Semadam- és az első Teleki-kormányban. 1919. augusztus 21-én a nemzeti kisebbségek egyenjogúsítását érintő rendeletet bocsátott ki, amelynek célja ezen kisebbségek számára a nyelvi-kulturális autonómia biztosítása volt. Miniszterként küzdött a nyugat-magyarországi németlakta területek Ausztriához csatolása ellen, ezáltal magára haragította az ausztriai és németországi német nemzeti érzelműeket. Trianon után Magyarország feladta korábbi liberális kisebbségi politikáját. Az Egyetemes Philologiai Közlönynek társszerkesztője volt. 1920-tól a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja programjával nemzetgyűlési, 1926-tól egységespárti országgyűlési képviselő volt. A magyar országgyűlés 1933. május 9-ei ülésén Bleyer Jakab keresztény konzervatív képviselőként a magyarországi német kisebbség érdekeiért szólalt fel, mellyel a nacionalista és jobboldali konzervatív körökben és a budapesti egyetemisták körében is uszító hadjáratot váltott ki saját személye és a magyarországi németek ellen. (Forrás: Wikipédia)