Képaláírás: Farkasréti temető: 8/1-1-268

Ismertető szöveg: Turay Ida magyar színésznő. A Thurmayer Idaként anyakönyvezett lány 8 évesen (1916) árvult el, először zárdában nevelték, majd a gimnáziumba került. Még érettségi előtt jelentkezett az Országos Színművészeti Akadémiára, ahová fel is vették, de csak egy évet töltött itt el - a felsősök vizsgaelőadásán statisztálva fedezte fel a nagyhatalmú színházi szakember, Bárdos Artúr. Első sikerét 16 évesen (1924) aratta a Darázsfészek című darabban, ezt követően megfordult szinte valamennyi fővárosi színházban. Derűs megjelenésével, kellemes énekhangjával, kedves humorával kezdetben naivaként, később bölcs, idős hölgyek megformálásával aratott sikereket. 1945-ben eltiltották a szerepléstől, de hamarosan újra játszhatott. Az 1956-os forradalom idején férjével, a neves színműíró Békeffi Istvánnal elhagyták az országot, nem politikai okokból, hanem mert kilátástalannak érezték helyzetüket. Férje külföldön is jól boldogult, feleségét azonban nem hagyta a színpadon érvényesülni, holott alkalom lett volna rá. Tizennyolc év távollét után tértek végleg haza, a színésznő 1977-től közel másfél évtizeden át a Thália Színház társulatának volt a tagja. A kezdetben naiva szerepekben sütkérező Turay Ida olyan filmsikereknek volt részese, mint az Ez a villa eladó, a Pesti mese, A kölcsönkért kastély, az Egy szoknya, egy nadrág, a Janika (amelyet férje kifejezetten az ő számára írt), a Déryné, a Csínom Palkó, az Állami áruház vagy éppen a Te rongyos élet. A közönségkedvenc művésznő, akit mindenki csak Dusikának szólított, 1987-ben érdemes művészi kitüntetést kapott. 1997. június 2-án egy budapesti kórházban halt meg. Emlékét a nevét viselő színi társulat és a társulat igazgatója által alapított Turay Ida Vándordíj is őrzi. (Forrás: Wikipédia)

Békeffi István, Békeffy színműíró, kabarészerző, József Attila-díjas (1950, 1953), Békeffi László konferanszié unokaöccse. Katonai középiskolában tanult Nagyváradon és Sopronban, utána Budapesten bölcsészhallgató volt. 1926-ban tűnt fel sikeres bohózatával a Sziget Színpadon, Hol jártál az éjszaka? ; ezt követte több operettje, vígjátéka és kabaréjelenete. Állandó szerzőtársa volt Kellér Dezső, Stella Adorján, Vadnai László, zeneszerzője Lajtai Lajos. 1934-ben írta első filmforgatókönyvét. 1942-ig 22 forgatókönyvnek volt szerzője vagy társszerzője (Jöjjön elsején, Gyurkovics fiúk, Magdolna stb.) Számos művét megfilmesítették. 1926-ban kötött házasságot Turay Ida színésznővel, aki sok filmjében és színdarabjában szerepelt. 1945-46-ban szerkesztette Balázs Béla lapját, a Fényszórót. Számtalan filmforgatókönyv készítésében működött közre, vígjátékokban és életrajzi filmekben is (pl. A tanítónő, 1945; Beszterce ostroma, 1948; Janika, 1949; Déryné, 1951; Erkel, 1952; Mese a 12 találatról, 1956). Több száz kabaréjelenetet írt, a legjobban sikerült bennük Pomócsinak, a jószándékú, de ügyetlen kispolgárnak a figurája, amelyet Salamon Béla játszott sok esztendeig a színpadon. 1957-ben külföldre távozott, Svájcban élt és főleg az NSZK filmiparának írt forgatókönyveket (Baleset, 1957; A hazug, 1961; Egy majdnem tisztességes lány, 1963 stb.) Legnagyobb sikere az Egy angyal szállt le Brooklynban (olasz-spanyol film, 1957) könyv alakban is megjelent. 1971-ben Turay Idával együtt hazatért Budapestre. A Fővárosi Operettszínházban 1977. febr. 27-én mutatták be musicaljét: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)