Képaláírás: Farkasréti temető: 20. körönd-1-31/32 [szobrász: Pátzay Pál]

Ismertető szöveg: Szekfű Gyula történész, publicista, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1925, r. 1941). A budapesti egyetem elvégzése után 1904-ben az MNM-ben, 1909 - 13 közt az az Országos Levéltárban és a bécsi Állami Levéltárban dolgozott. Ballagi Aladárral sajtóvitát folytatott a Rákóczi-kérdésben. 1916-ban a budapesti egyetemen magántanár, 1924-ben ny. rk. tanár, 1925-ben ny. r. tanár lett az újabb kori magyar történet tanszéken. 1927-től 1938-ig Bethlen István politikáját támogatva szerkesztette a Magyar Szemlét. A II. világháború után Magyarország első moszkvai követe, majd nagykövete (1946. jan. ill. 1948. máj.-tól 1948. szept.-ig). 1953-tól országgyűlési képviselő, 1954-től az Elnöki Tanács tagja volt. Szekfű hosszú utat tett meg az idealista történetfilozófia befolyása alatt készült első műveitől (1904 - 16) a szellemtörténeti irányzat magyarországi képviseletén át (1916 - 35) a fasizmussal való nyílt szembefordulásáig, a népi demokrácia igenléséig. Fiatalkori műveit Habsburg-barát szemlélet, de nagy iskolázottság, magas színvonalú forráskritika, a történeti adatok és irodalom alapos ismerete jellemzi. Erről az oldalról fordult szembe a Thaly Kálmán által képviselt romantikus-nacionalista történetfelfogással. Későbbi művein L. Ranke és a németországi szellemtörténeti irányzat, főleg F. Meinecke hatása érezhető. Az 1918 - 19-i forradalom után a szellemtörténeti módszert alkalmazta; Három nemzedék c. munkája a Horthy-korszak ideológiai alapvetése. Bethlen bukása, Gömbös kormányra kerülése után eltávolodott a kormány politikájától, s 1935-ben már rámutatott a Magyarországot fenyegető német fasiszta veszélyre, konzervatív, katolikus oldalról bírálva a hitlerizmust. A II. világháború kitörése után a nyilvánosság előtt is hangot adott antifasiszta nézeteinek a Népszava 1941. karácsonyi számában. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság munkájában. 1943 - 44-ben a Magyar Nemzetben folytatólagosan közölte figyelmeztetésül a reformkor haladó polgári demokratikus eszményeit felidéző Valahol utat vesztettünk c. tanulmányát. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)