Képaláírás: Farkasréti temető: 60-1-191/192. fülke

Ismertető szöveg: Rákosi Mátyás a Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára, miniszterelnök. Elvégezte a Keleti Akadémiát, utána tisztviselő. 1910-ben belépett az SZDP-be, tagja lett a Galilei Körnek. Németországban, majd Angliában dolgozott (1912-14). Az I. világháborúban katona, orosz hadifogságba esett. Bekapcsolódott a magyar hadifoglyok forradalmi szervezkedésébe. 1918. máj.-ban tért haza, nov.-ben csatlakozott a KMP-hez, amelynek vidéki titkára lett. 1919. febr. 20-án a KMP vezetőivel együtt letartóztatták. A Tanácsköztársaság idején kereskedelmi népbiztoshelyettes (márc. 21.-ápr. 3.), a szociális termelés népbiztosa (ápr. 3.-jún. 24.) Részt vett a Vörös Hadseregnek a cseh intervenció elleni harcaiban; a Vörös Őrség országos parancsnoka (júl. 20-31.) volt. A Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába emigrált (aug. 1.), ahol internálták, majd kiutasították. 1920-tól a Szovjetúnióban a Kommunista Internacionálé (Komintern) végrehajtó bizottságának munkatársa, 1921-től titkára. A Komintern II. kongresszusán (Moszkva, 1920. júl. 23.-aug. 7.) beszámolt a Tanácsköztársaság tapasztalatairól. 1924 végén Magyarországra küldték illegális pártmunkára. A KMP bécsi I. kongresszusa (1925. aug. 18-25.) a központi bizottság tagjává választotta. 1925. szept.-ben letartóztatták, előbb statáriális, majd a nemzetközi tiltakozó mozgalom hatására polgári bíróság elé állították, amely 8 és fél évi fegyházra ítélte (1926. aug. 4.). Büntetésének letelte után (1934. ápr. 24.) nem engedték szabadon, a Tanácsköztársaság idején folytatott népbiztosi tevékenységéért ismét bíróság elé állították (1935. jan. 21.). Életét a nemzetközi tiltakozó mozgalom mentette meg, életfogytiglani fegyházra ítélték (1935 febr. 8.). A szovjet kormány kezdeményezésére a cári csapatok által zsákmányolt 1848-49-es honvéd zászlókért cserébe kiadták a Szovjetúniónak (1940. okt. 31.). 1941-44-ben a Szovjetúnióban élő magyar kommunista emigráció vezetője volt. A magyar hadifoglyok között folyó antifasiszta politikai munkát irányította, szerkesztette a moszkvai Kossuth Rádió adásait. 1945. jan.-ban tért haza, az MKP főtitkára lett. A Nemzeti Főtanács tagja (1945. nov. 2.-dec. 7.), miniszterelnök-helyettes - államminiszter (1945. nov. 15.-1949. szept. 5.), a miniszterelnöki teendőket ideiglenesen ellátó államminiszter (1946. febr. 1.-febr. 4.); a miniszterelnöki teendőket ellátó miniszterelnök-helyettes (1947. máj. 13.-máj. 31.) volt. Az MKP-MSZDP egyesülése (1948. jún. 13.) után az MDP főtitkára, majd 1953. jún.-tól a párt első titkára. A Minisztertanács elnökhelyettese (1949. szept. 5.-1952. aug. 14.), a Minisztertanács elnöke (1952. aug. 14.-1953. júl. 4.) A népi demokratikus forradalom győzelméért, a proletárdiktatúra kivívásáért, a szocialista építés megkezdéséért folyó harc időszakában a párt népszerű vezetője volt. A munkáshatalom megteremtése után személye körül kultuszt alakított ki, súlyos politikai hibákat követett el. Szektás irányvonala a politikában, dogmatikus állásfoglalásai az ideológiában, gazdaságpolitikai voluntarizmusa katasztrofális károkat okoztak, megrontották a párt és a tömegek kapcsolatát. Döntő felelősség terheli a törvénysértő perekért, amelyeket kezdeményezett, és amelyeknek ártatlan emberek tömegei, köztük a munkásmozgalom harcosai sorra estek áldozatul, ártatlanul. A szocialista építés során elkövetett hibáit az MDP Központi Vezetőségének 1953. jún. 27-28-i ülése bírálta meg. A jobboldali elhajlás elleni harcra való hivatkozással megkísérelte a szektás-dogmatikus politika visszaállítását (1955. márc.). Mivel gátolta a törvénysértő bírósági eljárások felülvizsgálatát, igazolni igyekezett korábbi hibás cselekedeteit, útját állta a szektás-dogmatikus politika következményei felszámolásának, az MDP Központi Vezetőségének 1956. júl. 1-2-i ülése leváltotta első titkári tisztségéből és kizárta a Politikai Bizottságból. 1956. júl.-tól haláláig a Szovjetúnióban élt. A forradalom leverése után párttagsági jogait felfüggesztették. Az MSZMP Központi Bizottságának 1962. aug. 14-16-i ülése tevékenységének, magatartásának mélyreható bírálata alapján kizárta a párt tagjai sorából. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)