Képaláírás: Farkasréti temető: 22-1-83/84

Ismertető szöveg: Papp László (közismert nevén Papp Laci, beceneve Görbe) magyar ökölvívó, olimpiai bajnok. Magyarország, és a világ egyik leghíresebb ökölvívója, aki 1948-ban a londoni, 1952-ben a helsinki és 1956-ban melbourne-i olimpián nyert aranyérmet. A Budapest Bástya és a Budapesti Vasas bokszolójaként közép-, majd nagyváltósúlyban indult, 1946 és 1956 között hét országos bajnokságot nyert. Kétszeres amatőr Európa-bajnok. Az 1948-as londoni olimpián középsúlyban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben nagyváltósúlyban diadalmaskodott. Ez a páratlan bravúr - 12 évig megőrizni a trónt - neki sikerült először. Azóta Teofilo Stevenson és Félix Savón (mindketten kubaiak) volt képes erre. Papp Lacit mindmáig az ökölvívás legnagyobbjai közt tartják számon, Joe Louis, a Barna Bombázó, Muhammad Ali (Cassius Clay) és Iron Mike Tyson társaságában, jóllehet nem volt sem fekete bőrű, sem amerikai, sem nehézsúlyú, és profi pályafutását sem sikerült világbajnoki címmel megkoronáznia: az Európa-bajnoki övig jutott. Máig nem pontosan tisztázott politikai okokból nem engedték megküzdeni a világbajnokságért. Profiként 1957-től 29 találkozót vívott, ebből huszonhetet megnyert és kettő döntetlennel zárult, azaz veretlen maradt. Mestere a legendás edző Adler Zsigmond volt, akivel majdnem tökéletes párost alkottak. Adler verhetetlen volt abban, hogy tudta, mikor milyen instrukciókkal kell a kötelek közé küldenie tanítványát. Visszavonulása után edzőként tevékenykedett, a válogatott szövetségi kapitányaként, Adler Zsigmond társaságában is számos siker kovácsa volt. A legemlékezetesebb talán a papírsúlyú Gedó György olimpiai aranyérme (München, 1972). Hosszú, súlyos betegség után életének 78. évében távozott az élők sorából. Hosszú évtizedekig, egészen haláláig a XII. kerületi Óra utcai lakásában élt. Az ő nevét viseli az ország legnagyobb zárt sportlétesítménye, a Papp László Budapest Sportaréna. 1942-ben az újjáalakuló MOM szakosztályban kezd el versenyszerűen öklözni. Ide tanulótársa, Krebs Lajos vitte le. Első edzője Fehér István volt. Klubjai versenyzőként: BVSC (1945-48), Bp. Lokomotív (1949-50), Bp. Bástya (1951-53), Vasas (1954-56), hivatásos ökölvívó (1957-62). Edzőként: Ferencváros (1964-68), Bp. Honvéd (1968-69), Óbuda Tsz SK (1978-79). Edzői: Fehér István (1945-50, nevelőedző), Kovács Károly (1951-52), Adler Zsigmond (1953-62) Eredményei, amatőrként: háromszoros olimpiai bajnok (1948, London, középsúly; 1952, Helsinki, nagyváltósúly; 1956, Melbourne, nagyváltósúly), kétszeres Európa-bajnok (1949, Oslo, középsúly; 1951, Milánó, nagyváltósúly), hétszeres magyar bajnok (1946, 1947, 1954, középsúly; 1952, 1953, 1955, 1956, nagyváltósúly). Profiként: Európa-bajnok (1962-64), 29 mérkőzésen veretlen (27 győzelem, 2 döntetlen) Elismerései: NOB-érdemrend (1982), A WBC (Bokszvilágtanács) öve "a világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának" (1989), a Boxing Hall Of Fame tagja (2001), Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje (1992), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, Miniszteri Díj (1996), Millenniumi Ezüst Emlékérem (2001). (Forrás: Wikipédia)