Normál kép: farkasreti_pager_a.jpg   Méret: 770x577 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: farkasreti_pager_a_nagykep.jpg   Méret: 2272x1704 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Farkasréti temető: 25/I-1-84/85

Ismertető szöveg: Páger Antal magyar színművész. Iparoscsaládban született Makón, édesapja, Páger Sándor csizmadia volt, édesanyja Czimbrik Rozália, aki jegyszedőként dolgozott a makói Hollósy Kornélia színháznál, fiát gyakran elvitte az előadásokra. Hét testvére közül négy korán meghalt. Gyermekkorában a zene és a festészet érdekelte, később fordult a színház felé. Csizmadia apja nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte hegedűjét és festőállványát is (Páger 45 évig nem vett újra ecsetet kezébe). Az érettségit követően Pestre ment továbbtanulni. Az elhatározást finanszírozandó lakatossegédként dolgozott, majd aratómunkásnak állt, hogy a leendő tandíjára valót összeszedje. Az orvosi karon nem volt már hely, így a jogi karra iratkozott be. Az évnyitóig visszautazott Makóra, ahol szórakozásból részt vett néhány műkedvelő előadáson. Az egyik előadást követően felkereste a székesfehérvári színház titkára, és felajánlotta neki, hogy menjen el Fehérvárra színésznek. Az első világháború alatt Olaszországban szolgált. Utána visszakerült társulatához Székesfehérvárra (1919-1922), majd játszott Kecskeméten (1922-1924), Pécsett (1924-1925). Nagyváradon egy évadon keresztül, az 1925-1926-os évben, majd 1926-1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. Szegedről Beöthy hívta 1931-ben Budapestre, ahol kezdetben az Andrássy úti Színházban, majd a Magyar Színházban töltött el egy-egy munkával teli évadot. Hamarosan sztárnak számított: 1937 és 1939 között a Vígszínházban akkoriban horribilisnak számító gázsit, fellépésenként 250 pengőt kapott. A színházi szerepek mellett kedvelté vált a filmszakmában is. 1932-ben lépett először a felvevőgép elé. Kabos Gyulával és Dayka Margittal a főszerepben eljátszotta a "Piri mindent tud" című film egyik főszerepét, ám a film óriásit bukott. Úgy gondolta, hogy többé már senkinek nem kell a filmszakmában. Ám több mint kétszáz filmet, tévéjátékot forgatott élete során. Megsokasodott filmszerepei közepette végezte színpadi feladatait. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszerette a filmszakma, s a közönség kedvencévé is vált, így egyre több filmes feladatot kapott. Az 1944 előtti filmek egyik legtöbbet foglalkoztatott színészeinek egyike volt. "Rengeteget dolgoztam, de megkértem, és meg is adták, ami kijárt." - vallotta egy riporteri kérdésre. A magyar filmgyártás akkori rendszere, a kevés próbával, tökéletes alakításokat, és kevés korrektúrát, új felvételt igénylő színészi munkát értékelte a leginkább, mert egy-egy felvétel elhúzódása a magas kauciók, és stúdióbérlési felárak folytán jóval nagyobb előállítási költséget jelentettek, így a kezdők bizonytalankodására nem, vagy csak alig volt lehetőség. A filmvállalkozók inkább vállalták a magasabb, ún. "sztár-gázsit" is, mint a néhány napos felvételcsúszást. Talán ennek a rendszernek köszönhetően jelentek meg annyiszor a filmvásznon az akkori legnagyobb színészeink, így közöttük Páger is. 1933-ban ismerkedett meg feleségével, Komár Juliskával, akivel 1933. május 16-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött. Ekkor vették meg a Páger-villát, majd itt születtek meg lányai, Judit (1940) és Júlia (1942). A háború előtt a művészvilágban a jobboldali nézeteket képviselt, antiszemita művekben is szerepet vállalt. Egyik pártba sem lépett be, de színészi hírneve botlásait is felnagyította. Végül elmenekült a fővárosból, majd 1944 végén családjával együtt az országból is. 1945-ben belügyminiszteri rendelettel mind a 112 filmjét irredentizmus vádjával indexre tették és megtiltották azok további forgalmazását. 1948. január 24-én - két évi ausztriai és hét hónapi franciaországi tartózkodás után - Argentínában telepedett le. Buenos Airesben festő-grafikusként dolgozott. Önálló tárlata volt Venezuelában, Brazíliában a Saõ Pauló-i Biennálén pedig 45 képpel szerepelt. 1948-54 között az argentínai Magyar Színjátszó Társaság vezetője volt. 1951-ben megkapta az argentin állampolgárságot. 1954. augusztus 14-én a Buenos Aires-i Casa de Catalunya színháznál az ő rendezésével, díszlettervezésével és főszereplésével bemutatták Curt Goetz A montevideoi ház c. színdarabját. Az 1955-ös évtől kezdődően csak vendégjátékokon vett részt. 1956 augusztusában Bécsből, a számára biztosított különrepülőgéppel, hazatelepült Magyarországra. A hazatelepülése a kommunista kulturális diplomácia sikere volt. Sikerei ellenére igazi otthonra nem talált az emigrációban és sokszor gondolt a hazatérésre. Végül kormányengedéllyel 1956 augusztusában érkezett meg Budapestre, rettegve a várható megaláztatásoktól. Hamar kiderült, hogy népszerűsége múlhatatlan, első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta. Második fénykorában több mint száz tévéjáték és film főszerepét játszotta el, miközben szinte haláláig a Vígszínház színpadán volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség. Visszakapta egykori villáját, újra megnősült, második felesége Szilágyi Bea (1908-1987), színművésznő, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára; a Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkára. Klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválóan alakított. Számtalan kisembert formált meg hitelesen, naturalizmusba hajló parasztábrázolása újdonságnak számított. Időskori szerepei mély humánumot sugároztak. A hatvanas évek elejétől több magyar filmsiker részese volt: Dálnoki Miklós Béla szerepét játszotta a Honfoglalás című filmben, Kéri építészmérnököt a Fűre lépni szabad-ban, Tamburás szerepét a Hattyúdalban, Elnök Jóskát a Húsz órában. 1964-ben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta - megosztva Saro Urzìval - Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében. 1986. december 14-én, délután otthon készült az esti előadásra. Ebéd után érezte, hogy hőemelkedése van. Szólt feleségének, hogy nem érzi jól magát, és aggódott, hogy rendbe jöjjön az esti előadásra. Hamarosan felszökött a láza és nem használt a gyógyszeres lázcsillapítás sem. Orvos jött hozzá. Végül úgy döntött, hogy lemondja az esti előadást. Mentővel a Kútvölgyi kórházba szállították, de egy óra múlva meghalt. 87 éves volt. (Forrás: Wikipédia)



Szilágyi Bea színésznő, Páger Antal színész felesége. A pályát 1928-ban a kolozsvári Operában táncosnőként kezdte. 1945-ben lépett a színészi pályára: fővárosi színházak tagjaként szerepelt (1945: Szabad, 1945-1946: Magyar, 1946-1948: Madách, 1948-1949: Víg), kisebb karakterszerepek alakítójaként. Az államosítás után a Vidám Színpad tagja volt. 1951-ben visszavonult a színpadtól, és 1956-ig a Színházművészeti Szövetség főtitkára volt. 1950-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészmesterséget és zenés rendezést tanított. A Fővárosi Operettszínházban játékmesterként tevékenykedett. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page