Képaláírás: Farkasréti temető: 30/2-1-91

Ismertető szöveg: Merényi Gusztáv, Scholtz belgyógyász, orvos-vezérőrnagy. Oklevelet a budapesti tudományegyetemen szerzett (1920). Hivatásos katonaorvosként a katonai repülés orvosi kérdéseivel foglalkozott. 1936-tól a légierő vezető orvosa volt. A budapesti műszaki egyetem Aerodinamikai Intézetének együttműködésével megszervezte az első magassági kísérleti állomást (1938), ahol a gyorsan bekövetkező oxigénhiányhoz való alkalmazkodás kérdéseit vizsgálták. Budapesten, a Karolina úton az ő tervei alapján készült el az első magyar Repülőorvosi Vizsgáló Intézet, amely később a Gyáli úti Honvédkórház keretében folytatta működését. 1941-ben egyetemi magántanárrá habilitálták. Előadásait a szegedi és a kolozsvári egyetemen tartotta a repülésélettanból. 1940-től a Bajcsy-Zsilinszky Endre körül tömörülő ellenállókhoz tartozott. A vezetése alatt álló Pajor Szanatóriumban az üldözötteknek menedéket nyújtott, majd letartóztatása elől illegalitásba ment. 1945-től a budapesti Vöröskereszt Kórház parancsnoka, 1946-tól a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának orvos-vezérőrnagya és vezetője volt. 1947-48-ban segítette a Népjóléti Minisztériummal együttműködve az első Magyar Véradó Központ és Vérellátó Állomás létrehozását. 1931-től számos tanulmánya jelent meg. 1935-től több tanulmányúton vett részt (Németország, Franciaország, Hollandia, Anglia), melyeken a repülés élettanával foglalkozott. 1950-ben a Rajk-per kapcsán koholt vádak alapján halálraítélték és kivégezték. Emlékére a Gyáli úti kórházat Merényi Kórháznak nevezték el. (1970). (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)