Képaláírás: Farkasréti temető: 25/X-1-54/55

Ismertető szöveg: Kórodi András karmester, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1970), Liszt-díjas (1952, 1958), érdemes művész (1960), kiváló művész (1983). Tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán 1935-ben (zongora) Varró Margitnál és Máthé Miklósnénál; 1941-44-ben (zeneszerzés, karmesterképző) a budapesti Nemzeti Zenedében Lajtha Lászlónál és Ferencsik Jánosnál végezte. 1945-ben rövid ideig a Nemzeti Zenede és a Munkás Karnagyképző vezénylés tanára, 1946-ban korrepetitorként került a Magyar Állami Operaházhoz. 1946-ban karmester, 1963-ban elsőkarmester, 1957-82 között a budapesti Zeneművészeti Főiskola karmesterképzőjének tanára, tanszékvezető; 1967-től haláláig a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának karnagya, 1976-tól elnök-karnagya. Az új magyar zene számos művének ősbemutatóját vezényelte, közöttük operákat is (Kadosa Pál: Huszti kaland; Szokolay Sándor: Vérnász, Sámson; Hajdu Mihály: Kádár Kata; Szabó Ferenc: Légy jó mindhalálig, Ludas Matyi (balett); Petrovics Emil: Bűn és bűnhődés; Durkó Zsolt: Mózes; Balassa Sándor: Az ajtón kívül). Saját zenekarán kívül vezényelte az Áll. Hangverseny Zenekart és a Rádiózenekart is. Számos országban vendégszerepelt az Operaház együttesével és a Filharmóniai Társaság Zenekarával. Első magyar karmesterként vezényelt a Moszkvai Nagy Színházban (1957, Carmen) és Tokióban. Több hanglemezfelvétele van; Bartók Concertóját már 1949-ben lemezre vezényelte. A bécsi klasszikusok, romantikusok, Bartók és Kodály mellett az ő vezénylésével vették lemezre Szokolay Sándor Vérnász és Sámson c. operáját- mindkettővel elnyerte a Francia Akadémia nagydíját. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)