Normál kép: farkasreti_kiss_n_a.jpg   Méret: 770x577 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: farkasreti_kiss_n_a_nagykep.jpg   Méret: 1600x1200 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Farkasréti temető: 25/VII-1-47/A [szobrász: Logossy Mária]

Ismertető szöveg: Kiss Nagy András szobrász. 1948-1950: Magyar Képzőművészeti Főiskola; 1951-1956: Repin Akadémia, Leningrád; 1957: Magyar Képzőművészeti Főiskola diploma, mesterei: Mikus Sándor, Pátzay Pál. 1964-ben, 1969-ben Olaszországban, 1974-ben Finnországban és Svédországban járt tanulmányúton. 1965, 1970: Munkácsy-díj; 1967: I. Országos Kisplasztikai Biennálé I. díja; 1971: I. budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé díja; 1972: érdemes művész; 1975: Kossuth-díj; Civitas Fidelissima-díj. Főiskolai diplomamunkájával, a Furulyással vált ismertté. A Fiatal Művészek Stúdiója kiállításán első díjat nyert vele. Tanulmányainak befejezése után saját stílusát, formanyelvét leghamarabb az éremművészetben találta meg, első, igazi feltűnést keltő érmeit 1964-ben Dózsa emlékére készítette. Ferenczy Béni és Borsos Miklós nyomán indulva egyaránt készített mintázott és negatívba vésett érmeket, térben, tömegekben való gondolkodása révén a 60-as, 70-es évek magyar éremművészetének egyik legfontosabb képviselőjévé vált. Plasztikáit, korai, 1957-1958-as kőszobrait kivéve, fémből készítette, a 60-as évek elejének kisméretű ólom- és bronzfigurái többnyire nőalakokat formálnak, az anyaság, a termékenység eszményét kifejező munkák az összefogott, erőteljes formáknak köszönhetően a kis méret ellenére is monumentális hatásúak. A Viharsarokban eltöltött gyermekkor emlékeinek hatása elsősorban korai műveiben érezhető, de a plebejus örökség munkássága egészére jellemző maradt, ötvöződött a sajátosan a Kárpát-medencéhez, az itt élt népek, ill. az egyetemes emberi kultúra történetéhez, a művészettörténet kiemelkedő alkotásaihoz kötődő inspiratív forrásokkal. Ennek köszönhetően munkái úgy kapcsolódnak a hagyományhoz, hogy egyéni ízekkel gazdagítják a magyar, közép-európai szobrászat formanyelvét, miközben általános érvénnyel fogalmazzák újra a művészettörténet olyan nagy témáit, toposzait, mint a születés, a halál, a munka, alkotás, a harc, a győzelem és a szépség. (Forrás: artportal.hu)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page