Ismertető szöveg: Dr. Káldy Zoltán magyar evangélikus lelkész, esperes, déli egyházkerület püspöke, majd az egyház országos püspök-elnöke; a Lutheránus Világszövetség elnöke; országgyűlési képviselő. 1919-ben született Káldy József iharosberényi evangélikus lelkész gyermekeként. Gimnáziumi tanulmányait a soproni evangélikus líceumban végezte, majd 1937-1941 között ugyancsak Sopronban tanult az evangélikus teológiai karon. Kapi Béla püspök szentelte lelkésszé, majd a pécsi gyülekezetbe küldte ki, ahol 11 évig szolgált. De emellett mintegy 70 gyülekezetben tartott nagy hatású evangélizációkat. 1954-1958 között a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese is volt. 1958-ban, Ordass Lajos 2. félreállítása után egyetlen jelöltként választották meg a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökévé, ezzel egyben a budapesti Deák téri gyülekezet lelkésze is lett. Egészen 1987-es haláláig állt az egyházkerület élén, elnöktársai Darvas József majd Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelők voltak. 1967-ben az egyház püspök-elnöke lett. A Keresztyén Békekonferencia alapító tagja (1958). 1963-tól a Magyarok Világszövetsége elnökségi, 1965-től a Béke Világtanács tagja volt. 1971-től a főváros XVII. kerületének 3 cikluson át országgyűlési képviselője volt. 1975-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja volt. Püspökségének csúcspontja az 1984-es budapesti evangélikus világgyűlés volt, ahol a Lutheránus Világszövetség elnökévé választották. 1985-ben a Magyar Népköztársaság rubintokkal ékesített Zászlórendjével tüntették ki. A pozsonyi, debreceni és kolozsvári teológiai akadémiák díszdoktorukká avatták. Nevéhez fűződik a "diakóniai teológia", az új evangélikus egyházi törvénykönyv, ágenda és énekeskönyv létrehozása és megszerkesztése. (Forrás: Wikipédia)