Képaláírás: Farkasréti temető: 31-2-97 [szobrász: Búza Barna]

Ismertető szöveg: Istókovits Kálmán festő- és grafikusművész. 1920-ban Bécsben, 1921-ben Milánóban tanult. 1922-27: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Csók István, Rudnay Gyula és Dudits Andor voltak a tanárai. 1926: a Szinyei Társaság díja a Társaság Tavaszi Szalonján, Nemzeti Szalon; Budapest Székesfőváros vízfestmény díja; 1928: Ferenc József koronázási jubileumi ösztöndíj; 1929-30: a római Magyar Akadémia ösztöndíja; Balló Ede-díj; 1932: Zichy Mihály grafikai-díj; 1939: Budapest Székesfőváros rézkarc díja; 1940: Budapest Székesfőváros fametszet díja; 1941: Budapest Székesfőváros vízfestmény díja; Vaszary Kolos-díj az OMKT műcsarnoki kiállításán. Tagja volt a Benczúr Társaságnak, a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének, a Magyar Arcképfestők Társaságának. 1922-től mutatta be műveit, az országos kiállítások állandó szereplője volt. Részt vett az OMKT, a Magyar Arcképfestők Társasága, a Szinyei és a Benczúr Társaság stb. kiállításain. 1921-ben a pécsi, 1924-ben a makói, 1925-ben a szegedi, majd 1930-44 között a szolnoki művésztelepen dolgozott. Olaszországban, Franciaországban járt tanulmányúton. Még a főiskola előtt, a pécsi telepen ismerkedett meg Rudnayval. Itt sajátította el a rézmetszés technikáját. Elsősorban drámai hangvételű grafikái jelentősek. A 20-as évek második felétől "rudnays" hatású női portrékat, vallásos- és történelmi tárgyú képeket, zsánereket, tájképeket is festett. Olaszországi tartózkodása után az olajképek mellett vékony temperafestésű képeket alkotott. (Forrás: artportal.hu)